Koronavírus pozitív – na, nem úgy…
Van abban valami félelmetes, ha az ember folyton a híroldalakat bújja és a közösségiben minden, koronavírussal kapcsolatos bejegyzésen elcsámcsog kicsit. Most, hogy második hete tart a homofisz meg a homovi, vagyis (önkéntes) karantén, a neten töltött idő hatványozódik, és a kíváncsiság meg a virtuális katasztrófaturizmus akkora függővé teszi az embert, hogy azt körülírni is kihívás.…
Mit ad nekünk az óraátállítás?
Olyan bejegyzés következik, ami enyhe lincshangulatot eredményezhet. Azzal a gondolattal, hogy KELL az óraátállítás, biológiailag, nem gazdaságilag, a szűk kisebbséghez tartozom, és attól függetlenül, hogy elfogadom, vagy még inkább, kénytelen vagyok elfogadni a többség álláspontját, miszerint pokolra az óraátállítással, szeretném kifejteni, hogyan is vagyok ezzel. Minden évben kétszer, márciusban és októberben tömegek kínlódnak miatta, tömegeknek…
1-2-4-5… amikor azt hiszed, királyul szelektálsz műanyagot…
Az, hogy szelektíven gyűjtjük a hulladékot, nem kérdés. Az sem, hogy minden egyes megtisztítva kidobott műanyagdarabért gondolatban hátba veregetem magam, hogy mekkora király vagyok, és rólam kéne példát venni… És akkor a témában jártas Ki? Ti&Mi, vagyis Kecskés Timi és Lippai Kitti szemléletformáló beszélgetős előadását hallgatva rájövök, hogy nemhogy király nem vagyok, de még bénán…
Barcelona a szél árnyékában
“…olyan ez a város, mint egy boszorkány. Bebújik az ember bőre alá, és mire észreveszi, már el is rabolta a lelkét.” (Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka, Európa, 2018, 597. oldal) Prológus Ez az írás arról szól, hogyan éltem meg pár napos barcelonai utunkat. Előre gratulálok annak, aki úgy döntött, végigolvassa ezt a szöveget.…
Az év leghosszabb hete
A Zuram Sanghajban volt egy hétig január 19-től 25-ig. Szombaton reggel indultak az énekegyüttessel, és következő pénteken éjszaka értek haza. Magyarország Sanghaji Főkonzulátusa hívta meg őket, hogy adjanak koncertet a magyar kultúra napja és a kínai újév alkalmából. Már tavaly ősszel megkapták a meghívást, szóval volt idejük bőven felkészülni. Meg nekem is. Lelkileg. Én ugyanis,…
Viszlát 2018, szassssz 2019!
Most mindenki évösszegez, és én is valami ilyesmit szerettem volna, de elment tőle a kedvem. Pont azért, mert mindenki ezt csinálja. Olyan közhelyes. Mert mi történik? Csak váltunk egy dátumot, oszt’ jóvan. Mindjárt tavaly lesz ez az év, a jövőre meg idén lesz. Az idő amúgy sem ugrik egy nagyot, folyamatos, meg minden. A bulizás…
Helló November, helló “ebola”!
Felső légúti nyavalyás kórság 2.0. 😡 Szombaton zenekari próbán még semmi bajom nem volt. Délután kezdtem érezni, hogy kapar a torkom, estére rettenet lett. Vasárnap már egész nap jórészt fetrengtem (kihagyva ezzel a barátokkal már hónapokkal ezelőtt leszervezett színházlátogatást), hétfőn enyhén belázasodtam, alig bírtam kimászni az ágyból, hogy eljussak a dokihoz. Gyógyszert most nem írt…
“…és aztán meghalsz”
FIGYELMEZTETÉS: ez az írás érzékenyebb életszakaszban lévőknek, vagy eleve érzékenyebb lelkivilágúaknak felkavaró lehet. És ráadásul hosszúra is sikerült. Saját felelősségre olvasandó! (Ne mondjátok, hogy nem szóltam.) Mark Manson: A “lesz*rom” rafinált művészete Erdős Attila: Felvágós könyv Mi köze ennek a kettőnek egymáshoz? És mi köze ezeknek az írásom címéhez? Semmi. És minden. Rendhagyó bejegyzés következik,…
Időhurokba keveredtem
A héten volt egy érdekes esetem, elmesélem. Úgy beszéltük meg a Zurammal, ezen a hétfői napon hazahoz munka és az ő koncertjük után este kocsival, így lemondtam a biciklizésről, mert nem volt kedvem a sötét éjszakában tekeregni a városban. (Gyermeket a mama rendezte, ő nem részese a történetnek.) Délutános voltam, tehát 10 órára kellett leérnem…
Megműtöttek… – (f)élménybeszámoló
Két darab anyajegy eltávolításáról van szó. Tavasszal olvastam Yalomtól A Schopenhauer-terápiát, megijedtem, és bejelentkeztem végre a régóta halogatott műtétre. Október 12-ét beszéltünk meg a doktor úrral, úgyhogy kényelmesen hátradőltem, és elfelejtettem az egészet. Előttem állt a nyár és minden földi jóság, olyan távolinak tűnt akkor az október. Egy-két hete kezdtem érezni, hogy szorul a hurok.…