1-2-4-5… amikor azt hiszed, királyul szelektálsz műanyagot…

Az, hogy szelektíven gyűjtjük a hulladékot, nem kérdés. Az sem, hogy minden egyes megtisztítva kidobott műanyagdarabért gondolatban hátba veregetem magam, hogy mekkora király vagyok, és rólam kéne példát venni…

És akkor a témában jártas Ki? Ti&Mi, vagyis Kecskés Timi és Lippai Kitti szemléletformáló beszélgetős előadását hallgatva rájövök, hogy nemhogy király nem vagyok, de még bénán is csinálom. Őket az október első hetében hagyományos Országos Könyvtári Napok keretében hívtuk meg a könyvtárba. Az előadásuknak természetesen nem az volt a célja, hogy az ember rosszul érezze magát, hanem az információátadás és a saját példájukon keresztül annak bemutatása, hogyan lehet jobban és egyre kevesebb hulladékot szelektálni. Például az a legjobb, ha nem is kerül a szemetesbe műanyag – mert az ember nem vásárolja meg, így nem kell kidobni sem. De ha már megveszi, lehet azt újra- meg újra- meg újrahasznosítani, házilag. Persze vannak egyéb anyagok is, amiket iparilag feldolgoznak, mint a papír, az üveg és a fém – köztük a nagyszerű alumínium, ami az egyik legjobban és legtöbbször visszaforgatható, tehát ha van rá lehetőség, akkor az alumíniumcsomagolású termékek a legjobb választás. Én ebben a bejegyzésben a műanyagkérdést piszkálgatom, mert ez a szűk keresztmetszet.

Timitől és Kittitől sokat tanultam abban a röpke másfél órában, amíg elmesélték, ők hogyan csinálják és mire érdemes odafigyelni. Most akkor tegye fel a kezét, aki tudja (és tudatosan tudja, nem csupán tudogatja), hogy nem mindenfajta műanyag hasznosítható újra, ennek szellemében választja ki a megfelelő jelzésű termékeket, és gond nélkül a polcon hagyja akár a kedvenc táplálékát, ha nem szelektálható csomagolásban van. Ezt bebuktam… Én azt hittem, hogy… hogy bármilyen műanyag mehet a szelektívbe. Pedig aztán dehogy!… Van ugyanis a műanyagoknak jelzése, a gyártók többsége feltünteti: három körbefutó nyíl alkotta kis háromszög, benne számmal és/vagy alatta betűjelzéssel. Figyelj, mutatom:

A műanyagoknak hétféle jelzése van, elöljáróban annyit, hogy aki értelmesen szeretné csinálni a szelektívet, az jegyezze meg ezt: 1, 2, 4, 5. Mert kizárólag ez a négyféle műanyag hasznosítható újra, a többi nem, ráadásul még veszélyesek is, úgyhogy érdemes egy pillantást vetni a csomagolásra, és messzire elkerülni a 3-as, 6-os és 7-es jelzésűeket.

Nézzük közelebbről:
1. PET/PETE – polietilén-tereftalát: üdítős, ásványvizes flakonok, poharak, néhány háztartási- és tisztálkodószer flakonja, textilipar
2. HDPE – nagy sűrűségű polietilén: játékok, tejes flakonok, mosószerek, tisztítószerek, samponok, motorolaj flakonjai
3. V vagy PVC – polivinilklorid: csövek, palackok, műbőrök, csomagolóanyagok, padlóburkolók, babák
4. LDPE – kis sűrűségű polietilén: fóliák, zacskók
5. PP – polipropilén: palackok, joghurtos dobozok, krémsajtok, egyéb tejtermékek dobozai, mustáros, ketchupos flakonok, műanyag edények, tálcák, kulacsok, háztartási szerek flakonjai
6. PS – polisztirol: csomagolóanyag, telefonburkolat, poharak, habosított hang- és hőszigetelő anyag
7. OTHER – Egyéb műanyagok: műszálas ruhaneműk, edények bevonata, elektromos szigetelés, elektromos szerelvények (konnektorok, kapcsolók),  elektromos berendezések alkatrészei, bútoripar bevonólapok gyártása, CD, DVD, Blu-ray lemezek, szemüveglencse, és rengeteg élelmiszer csomagolóanyaga
(Forrás: Tudatos Vásárló)

Itt is van egy összefoglaló: jobban megnézve, ezen az ábrán megint másféle megjelenési formákat sorolnak fel, de valójában a lényeg, hogy nézzük meg a kis háromszöget.

Sajtprobléma

A jótékony fókuszállítás után megdöbbentő eredményre jutottunk családilag. Például buktuk a kedvenc sajtunkat, amit 7-es jelzésű csomagolásban forgalmaznak. A kedvenc sajt még hagyján, de gyakorlatilag az összes létező, csomagolt sajtot kihúzhatjuk… Mindnek, mondom, szó szerint MINDNEK 7-es a műanyagja! Szanaszét keresgéltük magunkat a számunkra életszerűen elérhető boltokban, de a helyben csomagolt folpakkos verzió is felejtős, mert a folpakk sem szelektálható, csak mondom… És akkor feltenném a kérdést: MIÉRT???? A 7-es ugye az egyéb kategória, vagyis a ki tudja, hogyan összegányolt műanyagkutyulmány, amit nem lehet elemeire bontani nyilván, és fogalma sem lehet az embernek, miféle káros anyagokat tartalmaz. Miért ebbe kell élelmiszert csomagolni? Ez az, amit nekem semmiféle okos szakember nem tud megindokolni úgy, hogy el is higgyem. Erre azt mondaná XY, hogy “ugyammá’, mi az a kevés, másrészt sz*rni rá a szelektív gyűjtésre, nem ezen múlik” – szinte hallom a hangokat… Hát nem! Timi és Kitti jóvoltából okosabb lettem ennyivel, ezért egész egyszerűen képtelen lennék ilyen cuccokat vásárolni, majd könnyelműen teleszennyezni a keletkezett hulladékkal a világot. Így is fogom a fejem, hogy eddig mennyi szemetet termeltem ezáltal.

Megoldás: piac. Vinni a kis dobozt, abba mérjék bele a sajtot. Megvalósítás: folyamatban. Az agy átállítása után következik a test átállítása: energiát kell ugyanis beletenni, dobozt cipelni, korábban menni, munkahelyen hűtőszekrénybe tenni, onnan hazavinni, és az egészet nem elfelejteni, ilyesmik, körülbelül… Meglesz ez is. Addig kibírjuk sajt nélkül…

Ami lecserélhető, azt érdemes lecserélni.

A kajásdoboz, a nejlonzacskó meg a többiek

Rendesen egy világ omlott össze bennem, amikor megláttam, hogy az egyszer használatos ételtároló doboz (amiben pl. a salátát lehet venni, vagy amiben a sütit adják haza a lagziból, tudjátok, az a vékony, átlátszó műanyag) jelzése 6-os. Szóval hiába mosogattuk és a dobtuk a szelektívbe szorgalmasan.

Ehhez kapcsolódik egy pozitív élményem. Pékségben kimért salátát óhajtottam venni, odaadtam a dobozt az eladónak, aki szemrebbenés nélkül abba mérte, én meg büszke voltam magamra és kész. Működik a dolog tehát, senki nem néz hülyének, ha a kimérős cuccokat saját dobozba kéri az ember.

A zacskó. Értem én, hogy a 4-esbe tartozik, tehát nyugodt szívvel lehet a szelektívbe hajítani, de inkább nem támogatnám a tömeggyártását. Lehet varrni vagy kapni hálós kis zsákot, amibe az ember a pékárut, zöldséget, gyümölcsöt teszi a boltban, ahelyett, hogy tépkedné mindenhez a zacskókat. Egyre gyakoribb jelenség. És ehhez egy színtiszta logikát igénylő kérdés, elsősorban saját magamnak: miért is tettem a banánfürtöt zacskóba? Megeszem tán a héját is?… Hm… Varrtam viszont zsákokat a gyermek szoknyájából maradt tüll anyagból. Mindig van a táskám alján, mert az életünk helyenként nélkülözi a következetességet, ha beszerzésről van szó és átgondolatlanul rohangálunk a boltba. A vászonszatyor alap, van nekem kottás és a Ferrante-szöveges.

Szívószál: minek? Vissza lehet utasítani vendéglátóhelyeken (már amennyiben nem felejti el az ember – ezt még gyakorolni kell). Ahogy Kittiék rámutattak, minél több ember utasítja vissza, annál több megmarad használatlanul, tehát annál kevesebbet kell rendelni, tehát a gyártó is átgondolja a termelést. A kis számokból lesznek a nagy számok. Mindenhez kellünk, egyenként, ezt fontos megérteni. Te és én és mi és ők és mindenki!

Fülpiszkáló: ez már korábban idegesített, úgyhogy nálunk bambusz van. De lehet kapni papírszárút is, körbe kell nézni. Írtam erről, és egyéb háztartási ökobigyókról egy éve bejegyzést. Másik mániám a fogkefe, amit sehogy sem lehet szelektálni. Lecseréltem azt is bambuszra, kapható már minden drogériában, nagyobb üzletláncnál, és nem horror az ára. Plusz előnye, amit agysejtvesztettként (ti. elhülyülés) kifejezetten élvezek: lapjával le lehet tenni a mosdókagyló szélére, nem borul le – ha már rátettem a fogkrémet, és eszembe jut valami. Tusfürdő helyett szappan, öblítő helyett mosóparfüm, ennyivel kevesebb a kidobandó műanyag.

Szóval le lehet ezeket cserélni, és a megszokottból kilépve teljesen természetessé tud válni ez a műanyagcsökkentett életmód. Lehet ezt fokozni a végtelenségig, mi most itt tartunk. Ha a sajtkérdés megoldódik, akkor tettem egy lépést a királyság felé. Addig meg lehet, felteszem a kérdést az illetékes forgalmazónak/gyártónak, hogy “De miért a 7-es???”

Szóval hajrá, átgondolt műanyaghasználatra és hulladékszelektálásra fel! Attól lesz élhetőbb ez a minden, ha minél többen csináljuk! 🙂