Viszlát 2018, szassssz 2019!

Most mindenki évösszegez, és én is valami ilyesmit szerettem volna, de elment tőle a kedvem. Pont azért, mert mindenki ezt csinálja. Olyan közhelyes. Mert mi történik? Csak váltunk egy dátumot, oszt’ jóvan. Mindjárt tavaly lesz ez az év, a jövőre meg idén lesz. Az idő amúgy sem ugrik egy nagyot, folyamatos, meg minden. A bulizás is megindul, durrogtatás, miegymás, utálom, úgy általában az egész szilveszteri, újévi hajcihőt. Inkább itthon kucorgok, olvasok, alszom, ilyesmik – mondom ezt számos, fiatalkori, bulizással töltött szilveszter után, amik közben világéletemben azt éreztem, hogy utálom, és inkább otthon lennék olvasni, aludni, ilyesmik. De most már elég vén vagyok ahhoz, hogy tegyek arra, ki mit gondol rólam meg a bogaraimról – és tehettem volna rá akár 20 évvel ezelőtt is, de a csordaszellem kamaszkorban meg fiatal felnőttkorban nagy húzóerő, szóval nem marasztalom el azt a kis fruskát, aki voltam. Fejsimi, ez is egy fejezet volt, már vége, szóval megyek olvasni meg aludni. És soha többé ebben a büdös életben nem bulizok december 31-én. 😀

Ezt fontosnak tartottam elmondani. Meg még a következőket is, hónapról hónapra haladva, visszafelé, a 2018-as évről. (Látom már, nem úszom meg az évösszegzést, legyen akkor…)

Egyébként a szíves figyelmekbe ajánlom Hónapsoroló című ópuszomat, igen vicces.

2018

December
– De vadáááálat, te eszetlen tyúk, te! – Szólítám meg tenmagamat. Hát eszed legyen, karácsony előtt menjél el szabira, ne a két ünnep között! Hát semmire nem lesz se időd, se idegzeted, és ha karácsony után dolgozni mész, legalább nem zabálod magad kerekre itthon ücsörögve.
Karácsonyi ajándékok: nem kérek semmit. Sőt, ne legyen ajándékozás, mérhetetlen stressz, irdatlan összeg, ha “low-budget”-re vesszük a dolgot, mint idén, akkor is egy álló idegbaj az egész. Felnőttek vagyunk, ha kell valami, bemegyünk a boltba megvenni, egyébiránt mindenkinek mindene megvan, csokit nem kérek, épp elég nagy már a hátsóm így is.

November
Hagyjuk most a megbetegedős részt. De legalább annyit olvastam, mint a dög, betegségtől mentes, “józan” pillanataimban meg könyvkincseket ástam elő az antikváriumból meg a könyvesboltból. (Mer’ az egész könyvtár már nem elég…)
Ebben a hónapban történt munkahelyi balesetem is (megcsúszott a kezem egy régi csapon, és fémszilánk fúródott a körmömbe, amit a traumatológián műtöttek ki borzalmas körülmények között). Ez az ügy még folyamatban van, mert elszúrták az érzéstelenítőt, és ez mai napig gondot okoz – van egy érzéketlen és egy túlérzékeny terület az ujjamon. Panaszt nyújtottam be a  betegjogi képviselőnél, de eddig semmi nem történt. Várok. Sőt… hm… felmerült, hogy nyilvánossá teszek minden ezzel kapcsolatost. Mit gondoltok?…

Október
Műtét. Ennél többet elmondani nem tudok. Olvassátok el itten. Levágták a fejét a mindennapos munkába-biciklizésemnek, bánatomat üres szénhidrátokba fojtottam, így lassú, de biztos gyarapodásnak indultam. És álljon itt a 2019-es év legnagyobb kihívása: lefogyok. Illetve, visszafogyok. Ez nem lehetőség, hanem muszáj.

Szeptember
Elkezdtem a könyvtárban dolgozni, egész sorozatot szenteltem a témának. De most olyan vagyok, mint a székely bácsi, aki aszonta a zasszonynak: “Már egyszer megmondtam, hogy szeretlek, majd szólok, ha változás lesz.” Így vagyok a könyvtárral. Jó. Szeretem.

Augusztus
Nyaralás Horvátországban, ebből a hónapból másra nem is emlékszem. Tikkasztó dögmelegben döglés a parton, néha belopózás a parton lévő luxusszálloda egyébként csak vendégeknek fenntartott medencés fürdőjébe, ahonnan pazar kilátás nyílt a tengerre. Kutya se figyelt ránk.
Ja, még egy epizód: felmondás az előző munkahelyen – mennyei megkönnyebbülés érzete utána.

Július
Nagy nihilek a munkahelyen, a könyvtárban való munkakezdés mesés ígérete.
És Garda-tó megtekintése a zenekarral, erről itt egy felejthetetlen élmény.

Január-június
Egyre haloványabbak az emlékeim. Innentől nem érdemes különvennem a hónapokat. Untatni úgysem szándékozom senkit. Az első félévem – januártól júniusig – azzal telt, hogy valahogyan felvakarom magam a padlóról. Ehhez segítséget is kértem, és fél év alatt szépen helyrepofozódtam, már nem csak hálni járt belém a lélek, hanem bulizni is. Ennek az útnak méltó megkoronázása a könyvtárban való elhelyezkedés.
Márciusban elkezdtem újra sokat olvasni, zabálni befelé a könyveket, és a nyáron létrejött ez a blog. Ahogy most elnézem, jórészt könyves blog lett, de ezt nem bánom. Szeretem.
Aztán volt még pár influenzás, megfázásos táppénzen töltött hét (inkább hónap…) a legspécibb, legmodernebb oltás ellenére. Idén… jövőre már nem oltatok, az fix.

És akkor jöjjön 2019

Azt várom ettől az évtől, hogy egyre jobb lesz, és egyre jobb leszek benne én is.
Szebb meg fiatalabb már nem leszek, cserébe vékonyabb meg bölcsebb még lehetek, és ennek sokkal jobban örülök. Le a fiatalsággal! A 40 az új 20. 😀 (Más kérdés, hogy nem vagyok még 40.) Ja, és a tíz perc az új egy óra, ez már régóta igaz, kb. mióta gyerekem van… 4 éve. Tehát régóta. Natehátszóval terveim volnának, nem kiabálhatom el, mert akkor majd mindenki azt lesi, hogy állok velük.

Az egyik ilyen tervet viszont idebököm: lefogyok és kész. Muszáj. De ezt már írtam. Elég volt ebből a testből, és végtelenül szomorú vagyok, amiért elhagytam magamat, szó szerint. A 2016-os csúcsformát szeretném vissza! Embertelen meló volt, de pokolian élveztem az utazást. Végül azonban elengedtem a gyeplőt, amikor megvolt a cél, mert nem tudtam már hová fejlődni, megtorpantam, és hűtlen lettem saját magamhoz. Visszaszökdöstek a csokikák az életembe… A dolog rációját viszont abban látom (nyakatekert magyarázat következik), hogy azt az élvezetes utat szerettem valójában, ahogy az amorf alakomból vállalható emberi testet csináltam, és ez az az út, amit akarok, az egyre-büszkébbnek-levés érzését. Így hát, jobb híján visszahíztam a francba, hogy újra végigmehessek az úton és fürdőzzek saját magam nagyszerűségében és kitartásban. Na, most nekiállok a dolognak, mert közel másfél éve napi szinten foglalkoztat – nyilván megindokolható a halogatás.

A többiről nem beszélek. Majd akkor, ha már van miről. 😉

Ami várható itt a Ventilátoron

Könyvek. Olvasás-élmény-elemzés. Zene. Művészet. Sehová be nem sorolható gondolatmenetek, esettanulmányok. Ilyesmik.

Boldog új évet mindenkinek! Písz-end-láv ♥