Mit ad nekünk az óraátállítás?

Mit ad nekünk az óraátállítás?

2019-10-27 0 By Reni

Olyan bejegyzés következik, ami enyhe lincshangulatot eredményezhet. Azzal a gondolattal, hogy KELL az óraátállítás, biológiailag, nem gazdaságilag, a szűk kisebbséghez tartozom, és attól függetlenül, hogy elfogadom, vagy még inkább, kénytelen vagyok elfogadni a többség álláspontját, miszerint pokolra az óraátállítással, szeretném kifejteni, hogyan is vagyok ezzel.

Minden évben kétszer, márciusban és októberben tömegek kínlódnak miatta, tömegeknek telik hetekbe, mire megszokják az új óraállást. Miközben az én testem február és szeptember végétől egyre határozottabban érzi, melyik irányban lesz változás. Vegyük az őszit. Míg mindenki azon agyal, vajon merre állítjuk az órát, már kapásból tudom hetekkel előbb, hogy visszafelé. Mert a nyári időszámításhoz képest “még csak” lesz. Amikor reggel hét órakor tök sötétben döglesz az ágyban és asse tudod, merre van az előre, valójában még csak hat óra van, a leendő időszámítás szerint. Ha délben nem vagy éhes, az azért van, mert még csak 11 óra. Ha este 10 órakor belekezdenél valami komolyabb feladatba, de magadra szólsz, hogy késő van, nem kéne, akkor eszedbe jut, hogy valójában még csak 9 óra. Így megy ez annál a kisebbségnél, akik vágyják az óraátállítást. Mint én. És mint… nem is emlékszem, hogy ismernék ilyen embert. Talán csak futólag.

Ez az egész átállás – és direkt nem átállítást írok – egy teljesen természetes folyamat. Hagyjuk most az energiaspórolással kapcsolatos blődségeket. És nem egyik éjszakáról a másikra történő esemény, ahogyan van ez a nagy hájp az óraátállítás körül, hanem folyamat, ahogy írtam az eggyel ezelőtti mondatban. FOLYAMAT. Gondolj a kakasra. Ha jön a pirkadat, ordít. Tesz ő arra, hány óra van az emberek szerint. Rövidülnek a nappalok onnantól kezdve, hogy nyári napforduló (június 21.), a kakas meg minden nap 1-2 perccel későbben üvölt az emberi óraszámítás szerint.

Aztán októberre már annyira bekebelezi a reggelt az éjszaka, hogy az óraátállítás egy helyrezökkentést jelent, számomra legalábbis. Az előtte lévő egy hónaptól kezdve fokozatosan nőnek a kínjaim, míg végül az átállítás visszarakja a helyére a világot. És ugyanez van tavasszal is, csak visszafelé.

Többektől hallom, hogy inkább reggel kelnek korábban, mert akkor kevésbé zavarja őket a sötét, nem úgy, mint az, ami délután négy óra körül következik be. Ha marad a nyári időszámítás, akkor meg ötkor lesz sötét. Tehát valójában nem rohadtul mindegy? Ígyis-úgyis rövidek a nappalok és hideg van és vírusok vannak, és epekedve várjuk az újból jó időt stb. Én meg a tavaszi óraátállítást.

Közben keresgélek a témában, és ilyenekre bukkanok, hogy káros az óraátállítás. Felmerül, hogy fordítva vagyok bekötve, miközben meg vagyok róla győződve, hogy nem. Azért, mert nem. 😀

Az egyik kérdés az, hogy amikor majd eltörlik az óraállítósdit, 2021-től, melyik időszámítás marad? A másik kérdés, hogyan fogja a szervezetem elfogadni az öngyilkosság gondolata nélkül, hogy vége a megkönnyebbülésnek, és mindenképpen legalább fél év nyomor vár rám?…

Ennyit szerettem volna elmondani.
Érveljetek!