Koronavírus pozitív – na, nem úgy…

Van abban valami félelmetes, ha az ember folyton a híroldalakat bújja és a közösségiben minden, koronavírussal kapcsolatos bejegyzésen elcsámcsog kicsit. Most, hogy második hete tart a homofisz meg a homovi, vagyis (önkéntes) karantén, a neten töltött idő hatványozódik, és a kíváncsiság meg a virtuális katasztrófaturizmus akkora függővé teszi az embert, hogy azt körülírni is kihívás.

Két rendkívül aggasztó tünetet észleltem magamon: ideges vagyok és nem tudok rendesen enni. Érted. Nem tudok rendesen enni, én, akinek az életében a finnya ellenére azért elég központi szerepet tölt be a táplálkozás, és aki stresszhelyzetben csak fokozza a bevitt kalóriamennyiséget. Na, kérem, ha túllövök a stresszen (az a mértékű idegzsába, ami már azon is túl van), akkor nem megy le a kaja. Ez olyan érzés, hogy már a rosszullét kerülget, mert éhes vagyok, de nem tudom elképzelni, ahogy eszem, és semmit nem találok a konyhában, amit szívesen elfogyasztanék. Amiatt persze nem aggódom, hogy bajom lesz, van itt tartalék akár hónapokra, de ez mégsem egy hosszú távon fenntartható állapot.

Rájöttem, hogy véget kell vetni magamban a pánikhangulatnak, akárhogyan is. Ez ideiglenes, amiben vagyunk, és ami minden embert érint ezen a bolygón. Bár nem tudjuk, mikor lesz vége, és mi jön utána – totális bizonytalanság és kiszámíthatatlanság az életünk, vagyis az emberiség által nagyra becsült kontrollálhatóság elveszett -, van előttünk valamiféle jövő. Viszont most minden, de minden a járványról szól, és aki szeretne parára gyúrni, random hírportálon megteheti.

De szerintem próbáljunk meg fordítani a dolgon. Olyan nincs, hogy csak negatív oldala van a helyzetnek, kell, hogy legyen pozitív. Persze, ha a vírusteszt az, az negatív… Na, de érted. Nem annyira bírom ezt a mindent rózsaszínben lát(tat)ó lélektani vonalat, de most jól jön, ha a pánikolós mérleget a realizmus irányába szeretnénk visszabillenteni.

Mi jót hoz nekünk ez a vírus?

Mert hoz. Csak megtalálni nehéz. Megerőltettem az agyamat, hogy találjak jó dolgokat, és a következőket szedtem össze (kéretik kivételesen a “de…” kezdetű gondolatokat elnyomni):

1. Lelassul a világ. A kinti meg a benti is.
2. Abszolút carpe diem van: ami tegnap érdekes volt, ma már kit érdekel, a holnap meg teljesen ködös. A helyzet rákényszerít, hogy a jelenben élj.
3. Maradhatsz otthon (már, aki megteheti, ugye): aki eleve így él, annak ez nem megrázó élmény, aki folyton hazavágyik, az most tobzódhat. Az eljárkálást kedvelők meg új szintre emelhetik a létezést.
4. Eljött az introvertáltak Kánaánja: nem kell kényszeredetten életszerűnek tűnő, de olcsó füllentésekkel magukat mindenhonnan kimenteni.
5. A házi kertészet felvirágzása: pl. nálunk: ha idén is olyan szánalmas teljesítményt nyújtunk, mint az elmúlt években, amikor a romhalmaz kert felett azon siránkoztunk, hogy ez azé’ van, me’ nincs időnk, akkor tényleg bennünk van a hiba, nincs remény, és inkább magunkat ássuk el…
6. Takaríthatsz, lomtalaníthatsz, elvégezheted a pitiánernek tűnő, régóta halogatott otthoni munkákat. És lakberendezhetsz is.
7. Kicsit eldugul a fogyasztói társadalom.
8. Nincsenek bulik, rendezvények, végeláthatatlan fesztiválok. Most “csill” van. Nyugi van. Csitu van. Magadat kell szórakoztatni. Nem biztos, hogy ez rossz dolog.
9. Homofisz: a kényszer elképesztő mértékű fejlődésnek ad teret az online világban.
10. Csökken a környezet- és természetszennyezés: kevesebb autózás-járművezés, kisebb teljesítmény a gyárakban.
11. Személyes találkozók híján felértékelődnek a kapcsolatok.
12. Több idő magadra: a régóta tervezett diéta, testmozgás, kreatív tevékenységek, olvasás, hangszeres gyakorlás (kinek mi) ideje. Még akkor is több időd van legalább egy kicsivel az átlagos, rohangálós hétköznapokhoz képest, ha homofisz van, meg a gyerek(ek) is otthon van(nak).
13. Több idő a közvetlen családoddal. Lehet ezt kifejezetten jóra használni. Itt jegyzem meg, ha túl leszünk ezen az egészen, és évek múlva nosztalgiázva tekintünk vissza a karanténos hetekre, hónapokra, már nem fogunk sem szavak, sem konkrét történések szintjén mindenre emlékezni, de az megmarad, milyen érzések voltak bennünk a családtagjainkkal szemben. Különösen igaz ez a kisebb gyerekekre. Fel sem fogják igazán, mi zajlik, de ez az időszak örök nyomot hagy bennük valamiképpen. Ezt nem kéne elcseszni…
14. Felpimpeli a kreativitást. Minden téren. Ha nem csak dögléssel tervezi eltölteni az ember a nyakába szakadt időt, akkor ki kell találni valamit. Bármit, ami hasznos. Otthoni programot kell szervezni, fel kell építeni a keretet, amelyben az előttünk álló, ki tudja mennyi időt értelmesen el tudjuk tölteni.
15. Új tudás megszerzésének lehetősége, vagyis tanulás. Valamit, amit módunkban áll, de folyton halogattunk az időhiányra hivatkozva.
16. Elképesztő mennyiségű digitális anyag érhető el díjmentesen néhány kattintással.
17. Filozófia: töprengés az élet értelmén, az ember törékenységén. Hit: a feljebbvaló felé fordulás.

Ezek jutottak eszembe spontán.
Bárkiben bármi kiegészítés, új gondolat felmerül, írja meg! Szemléljük az állapotokat együtt pozitívan!