Elolvastam Haghenbeck Frida füveskönyve című regényét. Annyira magával ragadott, hogy utána hetekbe telt, mire új könyvbe tudtam kezdeni. Meg sem tudom mondani, mi fogott meg benne annyira, hiszen egy életrajzi elemeket alapul vevő elmés fikcióról van szó, amely az ételek és a főzés köré épül fel. Minden fejezetbe ügyesen bele van szőve az étkezés, majd…
2018. augusztus 1-7.: a szoptatás világhete. Eszelős nosztalgiába kezdek ebből az alkalomból. Gyermek nemsokára négy és fél éves, és tessék jól megrökönyödni (ne!), tavaly ilyenkor, augusztusban hagyta abba a szopizást. Közel három és fél évesen. Egyik napról a másikra. Közölte: “Anya, nem kérek cicit, mert én már felnövök, és a felnőttek nem ciciznek.” Visszakérdeztem, jól…
Ez a könyv is egy sikertörténet, ajánlották millióan, így szépen beálltam a könyvtárban a sor végére, előjegyeztem. Szerencsére az előttem lévő olvasó időben visszavitte, így nem kellett rá egy hónapnál többet várnom. Gondoltam rá, hogy megveszem, de múltkor sikerült mellényúlnom, így most ott porosodik a polcon egy olyan könyv, amit többé valószínűleg nem fogok elolvasni,…
A könyv, amit nem lehet letenni. Az olvasmány, ami az első 10 oldalon becsavar. A szöveg, ami közel 400 oldalon annyi fordulatot tartalmaz, hogy azt alig lehet elhinni! Nyüszítve kerestem a szabaddá tehető perceket, hogy zabáljam befele az oldalakat. Áprilisban olvastam, de azóta másoknál is járt a könyv, és ők is ugyanerről számoltak be. Úgy…
Kitört a nyár, vége az iskolának, lazul a tempó a munkahelyen, nemsokára rám szakad egy rakás szabadság, végre lehet dögölni erkélyen/kertben/strandon stb., és persze bezár a könyvtár. Mi más lenne az egyik legfontosabb dolgom ilyenkor, mint összevadászni egy raklap potenciális nyári olvasmányt? Az egészen biztos, hogy nem fogok tudni akkora mennyiséget elolvasni, mint amit felhalmoztam,…
2008-ban jártam Spanyolországban Szent Jakab északi útján. A 10 éves jubileumot azzal ünneplem, hogy facebook-on indítottam egy oldalt, amin keresztül újra végigjárom az utat: minden nap felteszem a naplóbejegyzéseimet, emlékeimet, fotóimat. Ha megérkeztem, a teljes szöveget átmásolom ide. Addig ajánlom figyelmetekbe: El Camino del Norte – Így jártam az északi úton
Időnként megszáll az ihlet, és elkezdek parttalanul haikukat költeni. Amikor kifogy a lőszer, akkor abbahagyom, aztán fél év múlva visszatérek a műfajhoz, és megint próbálkozom. Egész sok összegyűlt már, a (szerintem) legjobban sikerülteket közreadom. Tessék, itt egy adag márciusból: Haikuk 2018. március 16. 1 gyerekem üvölt nem tudok gondolkodni levegőt vágyom 2 kipattant a rügy…
Január – A nihil A január az év legpusztulatosabb hónapja. A decembert legalább elviszi a karácsonyi őrület, de a januárnak semmi mentsége nincs. Reggel még sötét van, mire az ember hazafelé megy a munkából már sötét van. Hideg és fagy, gusztustalan esős, szürke minden. Ha mázlink van, egy kis hó is esik, de az elmúlt…
A vegyes korosztály egy csoporton belül elég komoly alkalmazkodási képességet és türelmet kíván az idősebbektől, mivel általában a fiatalok, többnyire a tízen-huszonévesek jóléte kerül előtérbe, ha külföldi, csoportos buszos utazásról van szó. Mer’ a fiatalok hadd szórakozzanak, ha már eljöttünk ide, az ő kedvükért mindent! És ez rendben van egészen addig, amíg nyugalmas életet kedvelő…
Ilyenkor kell a jó ventilátor, ugye? 