Szoptatás világhete – Ne botránkozz meg, szerezz hiteles infót!
2018. augusztus 1-7.: a szoptatás világhete. Eszelős nosztalgiába kezdek ebből az alkalomból.
Gyermek nemsokára négy és fél éves, és tessék jól megrökönyödni (ne!), tavaly ilyenkor, augusztusban hagyta abba a szopizást. Közel három és fél évesen. Egyik napról a másikra. Közölte: “Anya, nem kérek cicit, mert én már felnövök, és a felnőttek nem ciciznek.” Visszakérdeztem, jól átgondolta-e, de a részéről ezzel le volt zárva a téma, és többet nem jött. Szép váltás ahhoz képest, hogy két hónappal korábban, amikor érdeklődtem, meddig szándékozik még szopizni, kijelentette, hogy sokáig.
Azon a nyáron már csak esténként kért, aztán már csak két naponta esténként, mielőtt végleg leszokott. Ez volt a mi kis esti összebújós rituálénk. Szerettem, de a végén már örömmel engedtem el a dolgot, amikor úgy döntött, befejezi. Mindketten megértünk a “szakításra”. 😀
Sokan megbotránkoznak ezen, ugye? Nem szokványos, igaz? Pedig ha tudnátok, hányan vannak, akik rábízzák a gyermekre, mikor választja el magát! Ha csak nincs különösebb indoka (akár komoly betegség, munkába állás, tesó érkezése miatti döntés), rengetegen azt mondják, követik a biológiai normát, és hagyják érvényesülni a természetes folyamatokat. Ezek az anyák nagyon komoly társadalmi ellenállásba ütköznek, ami a közvetlen családi, baráti körnél kezdődik, és a mindenféle orvosokkal, egészségügyi szakszemélyzettel folytatódik. Kőkeménynek kell lenni ahhoz, hogy ilyen ellenszélben az anya mégis a saját belső hangjára hallgasson, és úgy csináljon mindent, ahogy maguk számára a legjobbnak érzi.
Természetesen én is rendszeresen belefutottam a pofonokba, méghozzá olyan készségesen, ahogy kell. Nem voltunk ugyanis problémamentesek. Soha nem fog kiderülni számomra, mi a jó bánatot művelt a gyermekem kinti életének első három hónapjában, hogy gyakorlatilag lazulni és bealudni járt a cicire, a gyarapodást figyelmen kívül hagyva. Neki valamiért így volt jó. Nem tanulmányozta a saját fejlődési görbéjét, hogy neki most az a munkaköre, hogy növekedjen tisztességesen, ahogy az elő van írva. Nem volt ugyan kórosan sovány, de a védőnő meg a gyerekorvos inkvizíciós hadjáratot folytatott ellenünk, mert a gyarapodási görbén kettő ponttal lejjebb volt a születési súlyához képest. Nem mesélem inkább el az egész sztorit, azt a másfél évet, mire végre leszálltak rólunk, mert regény lenne belőle. (Hm… nem is olyan rossz téma ez sem. :D) És mert megint felhúzom magam rajta, pedig már négy éve volt.
Lényeg, hogy állandóan a tápszerlobbi ment. Meg sem kérdezték, hogy én mit szeretnék! Ugyan már, mi az a WHO?? Valami kókler külföldi divatszervezet, akik arról papolnak, hogy a csecsemő számára az anyatej a legjobb és legfontosabb, és a következő sorrend a szem előtt tartandó a probléma nagyságával arányosan:
1. Anyatej közvetlenül
2. Lefejt anyatej
3. Donortej
4. Tápszer
Vágjátok? Ezek a barmok aszongyák, a tápszer csak a 4. helyen van. Pedig ha nincs tej, elfogy a tej, ha úgy ítéltetik meg, hogy kevés a tej, nem úgy gyarapodik a gyerek, ahogy kellene, feszt üvölt heteken át (há’ mi másért, ha nem azért, mert éhes??), ha akármi van, ha anya csak kiruccanna egyet, ott a tápszer meg a cumisüveg. Mit akar ez a hülye nő, hogy ragaszkodik a szoptatáshoz?? Mindenre megoldás a tápszer! Ma már a legmodernebb technológiával készül bla-bla-bla. A legkényelmesebb, legegyszerűbb, apa-mama-papa-nagynéni-szomszédasszony-kiskutya is meg tudja etetni a gyereket. Hol itt a hiba, kérem?
El ne higgyétek ezt a maszlagot, amit összehordtam! Fullos irónia volt. (Ha nem derült volna ki…)
Ott ültem a kb. 3 hónapos, globálisan éheztetettnek minősített gyerekem mellett az ágy szélén, kiborulva, sírva, és azt hajtogattam, hogy nem tudom elképzelni, hogy nem szoptatok. Az nem lehetséges… Addig gyötörtek minket, míg végül azt mondtam, jól van, legyetek boldogok, adok tápszert! És mi történt? Elmondom mi történt: nyilván egyre kevesebb lett a tejem, mert a tápszert lassabban emészti a pici gyomor, és amíg jóllakott, nem szopizott, ergo a szervezet sem kapta a jelzést, hogy “hékás, kéne még tej, csinájjááá’!” (Logikus, nem?), ellenben egy dekával sem gyarapodott jobban a karcsú kis hátsója. Tehát ugyanott tartottunk. Ekkor mondtam a következőt: “Eeezt nektek!!” – incl. nőies bemutatás -, és nekiálltam nagy melóval visszacsinálni az egészet. Mert ha egyszer beindul az “adjunk egy kis tápszert, mi baj lehet belőle”, akkor a kis tápszer=nagy tápszer lesz a végén, és az anyatejtől is el lehet búcsúzni, ha valaki nem tudja a nagy titkot: visszafordítható. 100%-osan! Teljesen tápszeres gyermekből is lehet 100% anyatejest varázsolni. Volt rá példa, nem is egy! Nagyon nagy munka, elszántság és kitartás, nagyban függ attól, mit szeretne anya, de a jó hír, hogy meg lehet csinálni. Lolliból 90% anyatejest faragtam, a tápszert akkor hagytuk el végleg, amikor 10-11 hónapos korában hajlandó volt végre értékelhető mennyiségű szilárd ételt magához venni. Aztán még lógott rajtam ezután két és fél évig.
Nekünk így volt jó. Másnak máshogy, nekünk így. Pont.
Ha az anyatejes vs. tápszeres gyerek betegségekkel szembeni ellenállóképességét a nagy számok és a statisztikák alapján vesszük figyelembe, akkor egészen nyilvánvaló az előny az anyatejes javára. Vannak sztorik gyöszös anyatejesről és makkegészséges tápszeresről, igen. De a nagy átlag nem ez. Az én gyerekem élő szövet fémvázon. Legkomolyabb betegsége a megfázás plusz hőemelkedés (vagy láz), aminek dacára ugyanúgy arcán pörög, mintha nem lenne beteg. Ez eltart legfeljebb 3 napig, aztán semmi baja. És igen, meggyőződésem, hogy statisztika ide vagy oda, igenis nagyon sokat számít, hogy ilyen sokáig kapott anyatejet, mert ez adta és ez építette fel az immunrendszerét. Nem tudok elég hálás lenni ezért a csodáért!
Infók
Ha hiteles információ kell a szoptatásról: La Leche Liga Magyarország
Ha gond van, szoptatási tanácsadóhoz érdemes fordulni (és jobban tennék a védőnő és a gyerekorvos is, hogyha elérik a kompetenciájuk határait, akkor ilyen szakemberhez irányítanák a családot): IBCLC laktációs szaktanácsadók
Vagy szoptatási ambulanciára, van az országban több is.
Ami az ellenszélben megtart: szoptatási tanácsadók által szervezett baba-mama csoportok. Hetente jártunk, elsüllyedtünk volna a szopicsopi és a hasonszőrűek társasága nélkül, mint a papírhajó.
Ha gyógyszert kell szednie anyának, feltétlenül csekkolja le itt, hogy mennyire kockázatos a babára nézve (mennyire választódik ki az anyatejbe), mert a gyógyszerek túlnyomó többségéről kiderül, hogy nyugodtan lehet szoptatás mellett is szedni (a háziorvosok szeretik túldramatizálni a dolgot, a gyógyszergyártók meg – mossák kezeiket – mindenre ráírják, hogy 1. jobb, ha nem, 2. kérdezze orvosát): e-lactancia.org
Szoptatással kapcsolatos hiteles facebook-csoportok, szakértőkkel:
Szoptatási tanácsadás kérdezz-felelek
Fotó: Török-Bognár Renáta (renifoto.com) készítette 11 napos Lolikáról 2014. április 16-án