Egyenleg 2020 – ennyit olvastam tavaly
Amíg január van, addig még ér az előző évet összegezni. Igaz, olyan, mintha az elmúlt három hét legalább három hónap lett volna (bár nem az elolvasott könyvek mennyiségében), és a “boldog új évet kívánok” már furán hangzik, de szerintem nem késtem el. A tavalyi év hozott némi meglepetést, de ez a könyvekhez való viszonyomban nem…
Ahol a folyami rákok énekelnek
Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek. A regény, ami körülbelül egy évvel ezelőtt felrobbantotta a NIOK-csoportot. A regény, aminek az első hazai kiadása hetek alatt elfogyott a könyvesboltokból. A regény, amit az olvasók tavaly rommá kerestek a könyvtárban, de nem volt (még) meg. A regény, ami az olvasók szavazatai alapján Fehérvár kedvenc könyve lett…
Egy író halálára…
Egy pénteki napon, június 19-én ültem az olvasószolgálati pultban békésen, épp egy könyvtári Facebook-bejegyzéshez kerestem megfelelő illusztrációt két olvasó között, mikor a mellettem ülő kolléga oldalba bökött, hogy “Renike, nézd csak… meghalt a Zafón.” “Kamuzol. Persze, hogy ez kamu…” Nézem a hivatalos oldalt. Meghalt a Zafón… Los Angelesi otthonában, rákban, 55 évesen… Éreztem, hogy a…
Mária keresztútja – szenvedéstörténet egy anya szemével
Ez itt egy olyan keresztút, amely számomra a legkülönlegesebb, amit valaha olvastam. Mária, az anya szemszögéből látjuk az eseményeket, aki végigkíséri a gyermekét, Jézust a keresztúton, látja szenvedéseit, halálát. Amióta gyerekem van, egyszerűen elképzelhetetlen, hogyan lehet ezt ép ésszel végigcsinálni – ha csak az emberi részét nézzük a dolognak. Van az isteni része, a hit,…
Milyen a jó olvasónapló?
A Szabados Ági-féle Nincs időm olvasni kihívásnak köszönhetően robbant be az életembe az olvasónapló fogalma, addig eszembe sem jutott megörökíteni az olvasmányaimat. Ifjabb koromban is szerettem a könyveket, amióta az eszemet tudom, könyvtártag vagyok, de mindig impulzusolvasó voltam, sosem volt tudatosság bennem ezen a téren. Pedig a tavalyi, végigolvasónaplózott év után nem is értem, miért…
Ezeket olvastam 2019-ben
Azért nem írtam mostanság, mert olvastam. Ebben az évben amúgy is sokkal többet olvastam, mint az eddigi évek során bármikor, és persze kevesebbet írtam róluk. Úgy tűnik, a dolog fordítottan arányos… Megosztom az idei listámat, aztán azt is, melyik volt számomra a tíz legjobb. Január 1. Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka 2. David Safier:…
Amikor a sci-fi csak a csomagolás
A borítója tetszett meg Octavia E. Butler Hajnal című 1987-es, de magyarul csak idén megjelent regényének, aztán a fülszöveg, aztán az, amit a szerzőről találtam. Ezért kezdtem bele. De alapvetően gyarló vagyok, na, szeretem a szép könyveket, és teljesen biztos, hogyha valami gagyi kivitel lenne, kézbe sem vettem volna. Így viszont megismerkedtem a sci-fi műfajával,…
“Most aztán már tényleg elég!” – Ove
A Nincs időm olvasni kihívás fb-csoportjában korábban többször írtak a tagok a svéd Fredrik Backman könyveiről, főleg miután tavaly nyáron Mi vagyunk a medvék című regénye volt az egyik közös olvasmány. Bevallom, azt nem olvastam tőle, mert nem szimpatikus a dizájn, és főleg, mert a védőborítója alatt rikító narancssárga, és én utálom a narancssárga színt…
Barcelona a szél árnyékában
“…olyan ez a város, mint egy boszorkány. Bebújik az ember bőre alá, és mire észreveszi, már el is rabolta a lelkét.” (Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka, Európa, 2018, 597. oldal) Prológus Ez az írás arról szól, hogyan éltem meg pár napos barcelonai utunkat. Előre gratulálok annak, aki úgy döntött, végigolvassa ezt a szöveget.…
Hátborzongatás, vérfagyasztás, letehetetlenség
Legalább fél évet vártam, hogy elolvashassam végre Carlos Ruiz Zafón Marina című regényét. Decemberben épp olvasónál volt, előjegyeztem, de elég ramaty állapotban érkezett vissza a könyv, így elküldtük kötészetre, ahol sokáig parkolt a szokásos év eleji folyóiratkötések miatt. Igen közel jártam a megvásárlásához, de biztosra vettem, hogy abban a pillanatban elérhető lesz a könyvtárban, mihelyt…