Milyen a jó olvasónapló?
A Szabados Ági-féle Nincs időm olvasni kihívásnak köszönhetően robbant be az életembe az olvasónapló fogalma, addig eszembe sem jutott megörökíteni az olvasmányaimat. Ifjabb koromban is szerettem a könyveket, amióta az eszemet tudom, könyvtártag vagyok, de mindig impulzusolvasó voltam, sosem volt tudatosság bennem ezen a téren. Pedig a tavalyi, végigolvasónaplózott év után nem is értem, miért nem jutott ez eszembe korábban.
Van időm olvasni – Olvasónapló 2019
Az olvasónaplóról legtöbbünknek a kötelezőkhöz készített jegyzetfüzet jut az eszébe – bár semmi emlékem ilyesmiről iskolai pályafutásomra visszagondolva -, tehát nem a kedvenc-kategória. Mást jelent viszont felnőttként, kedvtelésből naplózni. 2018-ban Szabados Ági megtervezte Van időm olvasni című olvasónaplóját, amit 2019 januárjában el is kezdtem, és vezettem év végéig. Nagyon megszerettem ezt a tevékenységet. Azzal, hogy minden könyv befejezésével megálltam picit elmélkedni és megírni, hogyan hatott rám, az olvasottaknak egyfajta eszenciája állt össze, papíron és leginkább fejben.
A tavalyi olvasónaplónak sok zseniális melléklete van. Egyik kedvencem az olvasásmérő, amiben minden nap be lehet jelölni, mennyit olvasott az ember. Van várólista és kívánságlista stílusos grafikával, ide a vágyott könyvek kerülhetnek. Könyves eseményeket lehet feljegyezni, másoknak ajánlott könyvekről listát vezetni, kedvenc idézeteket gyűjteni, tippek vannak benne, mit olvasson az ember évszakonként, a NIOK eddigi kihívásai összesítve stb. És a lényeg: betűrendben minden olvasmánynak egy-egy oldal jár a következők szerint: címadatok, mettől meddig tartott az olvasás, vélemény, kedvenc idézet, mit adott a könyv, hogyan találtunk rá.
Vidáman töltögettem az elején a naplót, úgy, ahogyan azt kell, aztán beütött a ménkű. Megláttam, hogy az egyik olvasótárs színes csíkokat ragasztgat bele. És akkor rájöttem, hogy szétkreatívkodható a napló, és nem kicsit, hanem nagyon. Nagyon! Idővel egyre szűkösebbnek bizonyult a keret. Nem volt elég az egy oldal véleményíráshoz. Nem tudtam hová felírni a nem egy, de rengeteg kedvenc idézetet. Hiányzott, hogy nem látom egy helyen, hónapok szerint összesítve az olvasmányaimat. Én nem szoktam azon gondolkodni, kinek ajánlanám a könyveimet, inkább mások ajánlásait veszem fontolóra. Volt pár ötletem, saját kihívásom (pl. minden hónapban elolvasok egy irodalmi Nobel-díjast), ezeknek kellett a hely. Beletettem a naplóba pótlapokat, leragasztgattam, átírtam részeket, helyet csináltam a saját hóbortjaimnak. Így lett könyvtári várólista, “besztof 2019” oldalpár, még több hely az idézeteknek, kihívásoknak. Kifestőnek használtam, kiszíneztem mindent, amit lehetett, rajzoltam bele, matricáztam. Saját képemre formáltam ezt a kis könyvet, és nagyon élveztem.
Van már időd olvasni? – Olvasónapló 2020… vagy mégsem?
Eljött az év vége, és természetesen Ági új, Van már időd olvasni? című olvasónaplóját óhajtottam karácsonyra, már eleve hekkelési szándékkal. Más ez az új napló, felépítésben, dizájnban, színeiben, mindenhogy. Nagyon tetszik! Ez a színátmenetes kék és türkiz kombináció és a borító a sok-sok könyvvel ütős. Minden olvasmány kétoldalas teret kap, évszakonként jön egy-egy új “fejezet” Ági gondolataival, van benne hely idézeteknek, sok tipp olvasáshoz, beszerzéseket és kölcsönadott könyveket lehet követni, évszakonként olvasásmérőt vezetni.
Hetekig forgattam. Hogyan tudnám az én dolgaimhoz adaptálni ezt a naplót? Eljött a január, és nem kezdtem bele. Nem láttam, miképpen tudnánk egymáshoz idomulni. Ahhoz, hogy az előzőhöz hasonlóan szétszedjem, túl kötöttnek éreztem. Közben észrevettem, hogy évszakonként 15 könyvet lehet regisztrálni, vagyis 60-at az évre, ami nekem kevés lesz. A két oldalas könyvadatlapon elég nagy helyet foglal a “Kinek ajánlanád és hogyan?”, amivel nem tudtam mit kezdeni, áthúzni nem akartam, a vélemény rovatot ott folytatni nem szerencsés. Nagyon sok ötlet van azzal kapcsolatban, hogyan lehet több ideje olvasni az embernek, de rajtam amúgy is mindig lóg legalább egy könyv, és olvasom is, mihelyt felszabadul pár percem.
Két gondolat fogalmazódott meg bennem ekkor:
– ez a napló szerintem elsősorban “kezdő” olvasóknak szól motiváció gyanánt;
– saját naplót szeretnék, amiben teljesen azt csinálhatok, amit akarok…
Saját napló
Oké, akkor legyen saját napló. Na de milyen és honnan? Elképzeléseim voltak, de akárhol kutattam, nem találtam az igazit. Elég nagy elvárásokkal indultam a keresésnek: legyen kemény borítós, dizájnos, a lapok kb. 160-as fehér papírból legyenek (összehasonlításképpen a 80 g/nm a sima fénymásolólap), pontrácsos, legalább 220 oldalas könyvre van szükségem. Azért 220 oldal, mert ha nagyvonalúan erre az évre 90 darab könyvvel számok dupla oldalon, az kapásból 180 oldal, plusz hozzá a mellékletek és jegyzetoldalak, legalább 30-40. De ilyen feltételekkel esélytelennek látszott, hogy találjak bármit… Éreztem már az elején.
Itt jön képbe a könyvtár kötészete, ők voltak az utolsó mentsváram, pedig azt is éreztem, hogy velük kellett volna kezdeni. Bementem a kollégákhoz megkérdezni a dolog mikéntjét, és megbeszéltük, hogy elkészítik nekem a naplót.
Akkor hát alapanyagvadászatra fel!
Mondom a Zuramnak: pontrácsos A/4-es nyomtatás kell, mindkét oldalra. Internet: pontrácsszerkesztő weboldal. Túl kicsi a 0,5 centis táv, legyen 0,6. Mekkora bumszlik azok a pontok?? Hogy nem lehet kisebbet? Há’ mé’ nem tud ez olyat?? Keressél olyat, ami tud. Keres. Talál. Pontméret beállít, 0,6 centis táv, maga a tökély. Pdf-formátumban elment.
Papírbolt: legalább 160-as papír kell. Hááát, nagyon fényes ez, nem lesz jó… Áhh, műszaki rajzlap! De az 190-es. Meg lehet nézni? Jó lesz, ez az! Hat csomagot szeretnék (egy csomagban 10 db van). Egy kis matek: egy A/4-esből 4 oldal lesz, mivel a méretet 14×18 centiben határoztam meg, és kellett a hat csomag a nyomtatási bénázáshoz ráhagyással.
Borító. Azt mondják a kollégák, a sima csomagolópapír túl vékony, ha tudok olyan ajándéktasakot vinni, ami tetszik, azt fel tudják használni, az a vastagság jó. Meg hát nem árt, ha strapabíró. A gerincre amúgy is általuk használt speciális borítást javasolnak. Ajándéktasakból a giccsestől a tréig mindent találtam, sokáig nem akartam vacakolni, az ebédszünet kajálással együtt csak korlátozottan alkalmas vadászatra. De azért csak meglett. Színes, virágos, festményszerű, kiváló minőségű. A cuccokat elvittem a kötészetre, ahol a lányok négy nap leforgása alatt megalkották. Összevarázsolták. Ráadásul nem ragasztott, hanem fűzött a könyv. Egy igazi gyönyörűség! Nem tudom szavakba önteni, mennyire nagyon hálás vagyok nekik, az a mágia, ami a kötészeti műhelyben zajlik, egy csoda!
Napokig csak tapogattam, lapozgattam, gyönyörködtem benne, és próbáltam ésszel felérni, hogy tessék, itt a vágyott korlátlan szabadság, akkor most kezdeni kell vele valamit. Persze írtam listát arról, mit szeretnék a naplóba, és milyen sorrendben.
1. Címoldal
2-3. Adataim – Tartalom
4-5. Illusztráció – Olvasásmérő
6-7. Saját kihívások
8-9. Könyvespolc: kívánságlista
10-11. Beszerzett könyvek
12-13. Könyvajánlások másoktól – NIOK 2020
14-15. Könyves események – Kölcsönadott könyvek
16-17. “Besztof 2020”
18-19. Loli könyvei
20-25. Havi összesítő
26-tól a végéig Olvasmánynapló
Miért ilyen? Az elején van minden apróság, hogy onnantól, hogy az olvasmányaimról írok könyvenként egy oldalpárt adva, szabad legyen a pálya. Nincs meghatározott keretszáma a könyveknek, hiszen nem tudhatom, mennyi lesz év végéig. Oké, hogy januárban eddig 11 könyvet olvastam el (áve táppénz), de ez nem biztos, hogy tendencia. Ági naplóiban a végén vannak a mindenféle egyéb könyves dolgok (az elsőbe kb. 100 könyv fér, így az foghíjas lett nekem a betűrend miatt is, a másodikba 60).
Ezt a naplót a nulláról kellett felépítenem. Csak pöttyös fehér lapok, a kreatív elme gumiszobája. Nagyon tetszik a bullet journal, az art journal és a scrapbooking módszer és stílus (bullet journal itt és itt, art journal itt, scrapbook itt), így ehhez kerestem inspirációt a Pinteresten. Rajzolni, színezni, festeni, ragasztani és szép betűket írni, miközben a napló funkciója megmarad – ez a cél. És amikor beütött a betegszabi, rávetettem magam a naplóra, és (a fojtóköhögések szünetében) alkottam.
És íme, ez lett – még nincsen teljesen készen, de egy évem van alakítgatni. Nagyon szeretem!
(A rajzokhoz a Pinterestről vettem az ötleteket, mintákat, másoltam is bőven, és vegyítettem a saját dolgaimmal.)
Hogy végül milyen a jó olvasónapló?
Mindenki maga tudja, hol tart, maga érzi, mi a neki való. Személyiség- és tapasztalatfüggő.
Ha az alkothatnék szétfeszíti az embert, és nem szereti, ha keretek közé szorítják, esetleg kipróbált már egy meghatározott naplót, tapasztalatot szerzett és van elképzelése arról, hogyan szeretne írni, akkor érdemes ezt az üres-könyv-naplót kipróbálni. Elsőre lehet, hogy ijesztő a sok üres lap, de hamar otthonra lehet találni benne.
Ha valaki jobban érzi magát útmutatásokkal, támpontokkal, esetleg most kezdené és bizonytalan, vagy nem vágyik határfeszegetésre, annak például Szabados Ági olvasónaplója tökéletes választás. És egyébként, ahogy keresgéltem, a NIOK-napló hiánypótló, mert nem nagyon van felnőtteknek szóló, dizájnos olvasónapló a könyvpiacon.
Nekem ebben az évben kellett a szabadság, hogy magam alkossam meg az olvasónaplómat. De akárhogyan csináljuk, rossz semmiképpen nem lehet!