“Most aztán már tényleg elég!” – Ove
A Nincs időm olvasni kihívás fb-csoportjában korábban többször írtak a tagok a svéd Fredrik Backman könyveiről, főleg miután tavaly nyáron Mi vagyunk a medvék című regénye volt az egyik közös olvasmány. Bevallom, azt nem olvastam tőle, mert nem szimpatikus a dizájn, és főleg, mert a védőborítója alatt rikító narancssárga, és én utálom a narancssárga színt…
Mit ad nekünk az óraátállítás?
Olyan bejegyzés következik, ami enyhe lincshangulatot eredményezhet. Azzal a gondolattal, hogy KELL az óraátállítás, biológiailag, nem gazdaságilag, a szűk kisebbséghez tartozom, és attól függetlenül, hogy elfogadom, vagy még inkább, kénytelen vagyok elfogadni a többség álláspontját, miszerint pokolra az óraátállítással, szeretném kifejteni, hogyan is vagyok ezzel. Minden évben kétszer, márciusban és októberben tömegek kínlódnak miatta, tömegeknek…
1-2-4-5… amikor azt hiszed, királyul szelektálsz műanyagot…
Az, hogy szelektíven gyűjtjük a hulladékot, nem kérdés. Az sem, hogy minden egyes megtisztítva kidobott műanyagdarabért gondolatban hátba veregetem magam, hogy mekkora király vagyok, és rólam kéne példát venni… És akkor a témában jártas Ki? Ti&Mi, vagyis Kecskés Timi és Lippai Kitti szemléletformáló beszélgetős előadását hallgatva rájövök, hogy nemhogy király nem vagyok, de még bénán…