Egy hét a könyvtárban

Egy hét a könyvtárban

2018-09-08 0 By Reni

Egy hete vagyok könyvtáros, vagyis öt munkanapja. Pénteken volt az első “délutános” műszakom, ami azt jelenti, hogy 10-re mentem, és délután 6-kor végeztem. Fura érzés volt, ugyanannyi időt töltöttem a helyszínen, mégis elment az egész nap. Heti kétszer lesz ilyen, ehhez hozzá kell szoknom.

A zenei gyűjteményben voltam pár órát zárásig, kifaggattam a kollégát, aztán feltúrtam a kottákat, teljes természetességgel a fúvósok polcához lépve. Fuvolások, csak szólok, hogy a romantikus virtuózok mindkét kötete megvan, szinte érintetlen (nem is értem 😀 ), és találtam egy karácsonyi fuvoladuós albumot. Rengeteg zongorakotta van, és feldolgozás alatt kb. kétezer tétel kórusmű. Itt található egyébként a számítógépes részleg, tíz darab gép van, olvasójeggyel bárki bemehet netezni, az első óra ingyenes, utána minden fél óra 100 forint. Hallottam pár cifra sztorit a nyitva felejtett facebook-profillal trollkodóról (kitiltották), a nem túl szalonképes tartalmat letölteni akaró, de azt a szűrők miatt nem tudó felhasználóról, és a suli után csapatostul megjelenő diákokról, akik így ütik el az időt, amíg a különóráikra várnak. Van itt is minden. De az a pár óra, amit ott töltöttem, végtelenül csendes volt.

Előtte a főhadiszállás, a felnőtt kölcsönző emeletén ismerkedtem a szétszabdalt állománnyal. Nem csodálom, hogy külön kollégát ültetnek abba az egyébként nyugis sarokba, mert ott kiigazodni 7-es ETO-jelzet (=művészet). Bocs, ezt nem tudtam kihagyni (vihog-vihog). Az oda beosztott kolléga mesélt a könyvtár múltjáról, amit nyugodtan lehet jelennek tekinteni, ugyanis az 1950-es indulás óta az állomány gyarapodásán kívül sok minden nem változott. Voltak ugyan végleges tervek 1972-ben az új könyvtárépület megépítéséről, de nem történt semmi, a makett azóta valószínűleg már elporlott. Nem vagyok nagy retrórajongó, de eltekintve a néhol pöndörödő kb. 60-as évekbeli mintás linóleumot, az ósdi, itt-ott rozoga fémpolcokat és az időutazás-fílinget, én nagyon szeretem ezt a helyet. Szép ez a galériás könyvtárrész a nagy ablakokkal. Mindig jó volt ide bejönni, tudás-szag van, értelmiségi-részecskék töltik ki a levegőt. 🙂 2001-ben iratkoztam be, visszakerestük, egy-két évtől eltekintve folyamatosan újítottam a tagságomat, és majdnem 400 könyvet vettem ki. (Arra most ne térjünk ki, mennyit olvastam ki ezek közül. 😀 )

Egy hét alatt bekukkantottam a könyvtároslét strandjának előterébe, és úsztam egyet a mély vízben – amit vihar korbácsol éppen… Értitek. Még mindig inkább olvasó vagyok, és eltart jó darabig az átváltozás. Lehet, nem is feltétlenül szükséges. Jó ez a felemás állapot, így maradnék. 😉

Előzmény itt:
Könyvtáros vagyok két napja
Könyvtáros vagyok 3 napja
Könyvtáros vagyok 4 napja

Folytatás itt:
Hogyan rúgjunk öngólt elegánsan?
A könyvhalmozás művészetéről
Az intézmény arca te vagy
Tánc a könyvtárban