Könyvtáros vagyok 4 napja

2018-09-06 0 By Reni

Itt mindig van valami. Ne haragudjatok rám, pár hét/hónap múlva biztosan leszállok erről a témáról, de nekem ez tök új, és tök izgalmas…. Nem magyarázkodom tovább. 😀

Reggel a szokásos könyvpakolás közben azt mondja az egyik kolléga, olyan csönd van, nemááá! És bekapcsolja a rádiót. Szétszéledünk, a sorok végén az előző nap visszahozott példányok hátsóval kifelé, hogy ne keveredjenek, ezeket vadásszuk vissza a helyükre. Megszólal valami irdatlan funky, megmozdul a lábam, lopva körbepillantok, kinek a látómezejébe esek bele, ki lesz az első, aki észreveszi, hogy nem vagyok teljesen százas. 😀 Megvan a kultikus jelenet az Igazából szerelem c. filmből, amikor Hugh Grant miniszterelnök vidámságában táncolva végigvonaglik a politikai palotán, mert azt hiszi, senki nem látja, majd belebotlik az ügyintéző nénibe? Na, kb. ez lenne a vége. “Ne az első héten!” – szólok magamra. És most már bevallhatom, hogy a hivatalban rendszeresen táncoltam a folyosón, zene nélkül, persze, az csak a fejemben volt, és legjobb tudomásom szerint nem buktam le. Vagy csak nem tudok róla. Igaz, ez nem most volt, hanem még évekkel ezelőtt.

Most is gyöngyszemekre bukkantam a polcokon, viszont nem jegyzeteltem, hanem kölcsönöztem. Elegánsan, saját magamnak. A világ összes könyve és összes ideje nem lenne elég. Bárcsak lenne ilyen hivatás, hogy “főállású olvasó”… Oh, wait… úgy hívják: milliomos.

És jönnek a zseniális olvasók, akik szintén kincseket pakolnak az orrom elé, akár viszik, akár hozzák. Volt ma két középiskolás lány, barátnők, tucatjával vették ki az irodalmat nyár elején, csereberélték egymás közt, azt se tudták, melyik könyv melyikük nevén van. Aztán válogattak még vagy fél órát, és újabb tucat könyvet kölcsönöztek, majd megkérdezték, közösségi munkát lehet-e nálunk teljesíteni. (Igen, lehet.) Aztán jött egy nagyon elegáns, finom és egyben vagány idősebb hölgy, akinek a kedvéért feltúrtunk a pincétől az emeletig mindent, hogy előkerítsünk egy négy részes sorozatot. Nagyon hálás volt érte. Nem beszélve a nyugdíjas úrról, aki halomszámra olvasta el a számítógépes és lézertechnikával foglalkozó mérnöki szakirodalmat, ami tele van számomra érthetetlen képletekkel, egyenletekkel, majd hosszabbítást kért pár könyvre, mondván “úgy kell, mint egy falat kenyér!” Teljes sokk ért, amikor bejött egy fiú (először azt hittem, lány), lilára festett körmökkel könyveket visszahozni, valami elborult filozófiai és szépirodalmi művek voltak nála. Össze-vissza kattintgattam, nem értettem, amit mond, mert annyira zavarba hozott a jelenség. Nem tudok másra gondolni, mint hogy elvesztett egy fogadást a haverjaival.

Sötét, meleg és zsúfolt raktárakban kerestem könyvtárközi kölcsönzéshez a könyveket, nagyon izgalmas volt. Számotokra is érdekes információ, hogy az állomány nagyobb része van a nem nyilvános raktárakban, mert kevés a hely a szabadpolcos részen. Szóval ha csak böngészgetni jöttök a könyvtárba X témában, érdemes a számítógépes katalógust bújni, mert annál sokkal több könyv van, mint ami kinn megtalálható.

Ezeket vettem ki:

Fredrik Backman: A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb
Azért választottam, mert rövid… Így legalább elmondhatom, hogy egy nap alatt kiolvastam egy könyvet. Nagyon megható búcsúzás egy nagyapától.

Laura Fraser: Hét év a nagyvilágban
Elolvastam a hátulját, és ez meggyőzött: “Hát persze, hogy szívesen dobnám be a fogkefémet a táskámba, és vágnék neki a világnak, anélkül, hogy lenne tervem vagy úti célom. Ez a Wanderlust.” Hm. Én is…

Hargitai Miklós: És bocsásd meg vétkeinket
Regény egy papról.

Hazel Harrison: Művészakadémia – minden, amit a rajzolásról és a festésről tudni kell, gyakorlati kézikönyv kezdők és haladók számára
Ennek a címében minden benne van.