Variációk egy agytekervényre – egy szerelem három története

Laura Barnett: Variációk egy párra c. első regényét olvastam nemrég. Testes, keménytáblás kötet beépített könyvjelzővel, gyönyörű türkizkék borítóval. Élmény kézbe venni is! Az ember csak simogatja, forgatja mielőtt belekezdene. Na jó, nem az “ember”, mint általános alany, hanem én. Szeretem a szép könyveket, sejtésem szerint nem vagyok ezzel egyedül. Ha borító alapján kellene választani, alkarral tudnám besöpörni a szebbnél szebb köteteket könyvesboltban, könyvtárban egyaránt. 😀

A regény lelkileg

Ez a könyv Eváról és Jimről szól, akik a lány biciklis balesete kapcsán találkoznak össze az utcán 19 éves egyetemistaként. Egymásba szeretnek. Ez nagyjából a történet lényege, de az érdekes a megvalósítás. Van benne egy (kettő, három, sok…) csavar, úgy, hogy a biciklis eset után az író háromfelé húzza a “mi lenne, ha?…”-szálakat. Így kerekedik három történet, azaz három variáció, amelyekben egész életükön át követjük Evát és Jimet a regény végéig.

Az első variációban azonnal egymásba szeretnek, mindkettejük szakít az aktuális párjával, majd később összeházasodnak, és nagyon boldogok, egészen addig, amíg…

A második variációban a biciklis baleset során csak futólag találkoznak, mindketten továbbmennek. Zajlik az életük: házasság, gyermekek, karrier, de aztán később összetalálkoznak…

A harmadik variációban szintén egymásba szeretnek és boldogok, de egy sötét titok miatt hamarosan véget ér a kapcsolatuk, és mindketten nagyon sokat szenvednek emiatt…

Közben Eva írónak, újságírónak készül a három verzióban különféle sikerrel, míg Jim festőművész, illetve azzá szeretne válni, lelépve az anyja által rákényszerített jogi pályáról. Mindhárom történetben máshogy alakul ugyanaz az életpálya. De végig az a kérdés lebeg a történetek felett, hogy “mi lett volna, ha?…” Mennyi minden múlik egy döntésen, és egy döntés mennyire meghatároz egy egész életet! Egy “igen”, egy “nem” adott szituációban mindent, de mindent át tud írni. Sokszor nem lát tisztán az ember, és olyan döntést hoz, amit abban a pillanatban a legjobbnak vél. Aztán csak utólag látja meg, mennyire elrontotta, és mit kellett volna másképp, de gyakran addigra már késő.

A regény technikailag

Rövid, dátumhoz kötött epizódok követik egymást a három verzióból, amik részleteikben erős hasonlóságot mutatnak. Így esett, hogy már a 150. oldalon túl egyszerűen képtelen voltam követni. Már azt sem tudtam, ki kinek a kicsodája, ami az egyik verzióban megtörtént, az hol is folytatódik… folyton vissza kellett lapozni, elvesztettem a fonalat teljesen, váááá! Na, ekkor úgy határoztam, pihentetem egy kicsit a könyvet, és elővettem Lesley Pearsetől a Hit c. szórakoztatót, meg Manson és Erdős könyveit. Persze piszkált a saját, vélt bénaságom, és a megkönnyebbülést is hozó olvasmányok után megújulva tértem vissza a variációkhoz.

Viszont stratégiát váltottam. Ez a könyv azoknak való, akiknek pengeeszük, bámulatos memóriájuk van, vagy hajlandók jegyzeteket készíteni. Ez utóbbi vagyok, tehát elővettem egy papirost, három részre osztottam, magam mellé vettem egy tollat, és elkezdtem elölről a regényt. Akkora kibogozhatatlan kavarodás volt már ugyanis a fejemben, hogy esélytelen lett volna bármit is helyretenni abból. Jobban jártam így. Két-három mondatban minden epizód után összefoglaltam a lényeget, könnyebb volt követni a történéseket. Felmerült bennem, és ki is próbáltam, hogy csak az egyik szálat követem a végéig, de aztán hamar letettem róla, mert nem tudhattam előre, hogy van-e valami külön funkciója a szétszabdalásnak. Végül is nem volt, szóval akár így is lehet olvasni a könyvet, csak macerás.

Összességében

Szép kis olvasmány ez, kellőképpen szövevényes, van benne kihívás, agymunka. Nem az az egyszuszra elolvasós, időt kell hagyni neki a leülepedésre. A témája nagyon jó, mert minden embert érint, hiszen mindannyian haladunk az időben, hozunk döntéseket, amelyek meghatározzák az életünket. Csak egy úton haladhatunk, de ez a könyv megmutatja a nem választott utakat is, és kiderül: semmi sem problémamentes.

Külön javaslat: papír, toll a jegyzeteléshez (kivéve zseniknek). 🙂

Kedvenc idézeteim

“Anyának lenni csodálatos és fontos dolog, de ha egyszerűen lehúzod a redőnyt az alkotó életedre, végül meg fogod bánni, hogy gyermeket vállaltál.” 74. oldal

“- Kinek nem elég jó, Eva? Egyes-egyedül az számít, hogy magának elég jó-e.” 108. oldal

“…elég öreg már, hogy tudja, milyen is a boldogság: kurta és tünékeny, nem egy állapot, amire törekednie érdemes, amiben élni próbálhatna, hanem olyasvalami, amit meg kell ragadnia, amikor elérkezik, azután kapaszkodnia belé, ameddig csak bír.” 167. oldal

“…talán nem az a legjobb anya, aki az egész világgal szemben a gyermekeit igyekszik megvédelmezni, hanem az, aki őszinte, boldog, hűséges önmagához és saját vágyaihoz.” 270. oldal