Földi mennyország barokk stílusban – vendégposzt
Tádáááám!! Vendégposzt következik! Az első ilyen a blog történetében! 🙂
Nagy megtiszteltetés, hogy Kis Emőke művészettörténésznek, a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum múzeumpedagógusának írását megoszthatom.
Téma: a Barokk mennyország című kiállítás, amiről már én is írtam. Itt olvashatjátok.
Aktualitás: október 23-ig még van két nap, hogy aki eddig nem tette, az meglátogassa ezt a páratlan gyűjteményt, mert aztán bezár, vége, ennyi volt, ha szeretnétek látni az alkotásokat, várni kell legalább 4 évet, mire újra kinyit a bazilika.
Emőke nagyon finom lényeglátással és szakmai hozzáértéssel fogta meg beszámolójában a kiállítás hangulatát és mélységeit, fogadjátok szeretettel!
Barokk mennyország – utolsó felvonás
Vigyázat ez itt a reklám helye, szubjektíven.
Sokadszorra látogatok el a Csók István Képtárba. Mondhatni egyfajta passziómmá vált. Hogy miért is teszem mindezt? A válasz nem is olyan nehéz: mert szeretek ott lenni, feltölt, megindít, inspirál. Augusztusban nyílt az Egyházmegyei Múzeum és a Szent István Király Múzeum közös szervezésében a Barokk mennyország című kiállítás. Az apropó pedig nem más: Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata a barokk emlékéveként hirdette meg a 2018-as esztendőt. De miért pont a barokk? Franz Anton Maulbertsch a híres bécsi akadémián tanult festő, ez idő tájt dolgozik a karmeliták megrendelésére a Petőfi utca 1. szám alatt található Sarus karmelita, ma Szemináriumi templomként ismert mennyezet- és oltárképeken. De talán még nevesebb a dátum, hogy pont 250 éve, vagyis 1768-ra készül el a Szent István király titulussal rendelkező plébánia, mely 1777-ben a székesegyház rangjára emelkedik. Hatalmas vállalkozás volt ez. Igazi „gesammtkunstwerk” – vagyis egy mindenre kiterjedő, és minden nemében gazdag összművészeti alkotás. Az építőmesterek között Martin Grabnert és fiát kell megemlítenünk, akiknek köszönhetően barokk jelleget kapott a templom. A festők között pedig olyan hírességekről beszélhetünk, mint Fischer Vince a bécsi akadémia festőtanára, és Johann Ignaz Cimbal sziléziai származású bécsi oltárkép- és freskófestő, akinek a templom freskóit, és oltárképeit köszönhetjük. Nem utolsó sorban Franz Anton Hillebrandt császári építész munkáját dicséri a hatalmas oltárépítmény. Na de elég ennyi történelmi adat, mielőtt elvesznénk a részletekben.
De milyen is lehet a barokk mennyország? Semmiképpen sem egy olyan Bauhaus-féle, letisztult sokablakos vasbeton csoda. Sokkalta inkább valami színes, mozgalmas, angyalkás, szinte már-már giccsbe hajló ámulat. A barokk térbe érve lelki füleinkben zengenek a harsonák, angyalok szózata szól, hiszen aki ide jutott, révbe ért, a szentek között kapott örök üdvösséget. De mi is pontosan a barokk művészet, és a mai ember miért áll olyan kritikusan hozzá? Talán kifogyott belőlünk az a felfokozott lelki áhítatosság, a félelem, hogy „mi lesz velünk a túlvilágon”? Nem hiszem. Nem könnyű a válasz, nem is kísérlek ideológiákba belemenni. A kiállítás azonban ugyanezzel a kérdéssel fogad, és ad válaszokat a betérőknek. Mondhatom, frappáns, lényegre törő: „bizarr, pazarló, szemfényvesztő…” Ki merne ezekkel a gondolatokkal ellenkezni?
Gyönyörű felvételeket láthatunk a falra vetítve Székesegyház belső tereiből. Ámulatba ejtőek a freskókról és a szobrokról készült közeli jelenetek, mintha nem is a misék színhelyéül szolgáló bazilikában készültek volna. Tömérdek információ fogad, jeles dátumok, a művészettörténeti kutatással kapcsolatos célkitűzések. Az érdeklődőben valóban tudatosul: hatalmas munka vette kezdetét. Az emeleti térben Mária Terézia művészetpártoló szerepét, a templomot övező izgalmas történeteket ismerhetjük meg. Azonban a látogatók szemét valami igazán különös látvány vonja bűvkörébe. A távolban hatalmas festett hársfa szobrok fordulnak tekintetükkel hívóan. Olyan ez, mint valami különös tánc, kecses, olykor kifordult mozdulatok kapcsolódnak egymásba, és ennek mi is részesei lehetünk. Hogy lehet ilyen mesterien faragni a fát? A templomban olyan kacéran hitették el évszázadokon át, hogy anyaguk nem más, mint a márvány. Most lehull a lepel, a restaurátori kutatóablakokon keresztül láthatjuk, hogy a művész milyen mesterien vitte fel a rétegeket. Az Ó- és az Újszövetség Krisztus üdvtörténetében egyesül, Árpád-házi szentjeink lesznek a bibliai alakok kísérői. Az alakokat hatalmas oltárképek keretezik játékos puttókkal, akik kezükben az üdvösség súlyos eszközeit cipelik.
Krisztus kereszthalálával a mennyország kapuját nyitotta meg számunkra, minden szakrális művészet ezt a misztériumot hirdeti. Sikerült lehozni a földre a mennyországot. A kiállítással egy kicsit mi is részesei lehetünk ennek a misztériumnak.