Valami könyvtári munka kapcsán keresgettem a minap veszettül stockfotó-oldalakon olvasós-könyves képeket, így akadtam az alábbi gyöngyszemekre. Katt a képre és megnyílik a galéria, szerény meglátásaimmal a témában.
Képzeld el hosszú távra ezt az ülőalkalmatosságot. Zsibbadás a hátsó feledben megvan? Naugye!
A derékfájás kutyafüle ahhoz képest, hogy közben a mindenféle apró rovarok alulról betalálnak olyan helyekre, amikről nem is akarok tudni.
Épp múltkor próbáltam anyukáméknál egy hasonló, karfával ellátott kerti fotelben ilyesféle lazasággal belemerülni egy könyvbe. Nem sikerült.
Persze, fehér kabátban valami könyvtárraktár hideg kövén. Rendkívül életszerű.
Ugyanaz, mint a fehérkabátos, csak hideg kő nélkül. Teljesen mindegy.
Ezt nekem senki ne mondja, hogy kényelmes. Szálka megy a seggedbe! És ha eléggé belemerülsz, még le is borulsz.
Ez a fűben olvasás light-verziója, bár a bogarak itt is aggasztanának.
Értem én, hogy “reading is sexy”, de na…
Könyvgyalázás 1.
Könyvgyalázás 2.
Hajat mosol, majd egy kávé társaságában elhasalsz olvasni. Szerintem előbb befejezném, amit elkezdtem. (Aszongyátok, legyek már lazább? 😀 )
Ez megint nagyon életszerű… Olvasol vagy alszol?
Egy szekérrúddal a popiban kifejezetten kényelmes lehet…
Ennek a képnek nincsen mentsége. Magyarázza már el valaki, mert nem sikerült megfejtenem a rejtélyt. 😀
Megvan az az indiai, aki valami ellen tiltakozásul évtizedek óta él magasba tartott kézzel?…
Ha valaki megkísérelte ezt a mutatványt monnyuk a metróállomáson, számoljon már be az eredményről, légyszi! 😀
Ezt egyszer komolyan kipróbálom. Már csak egy alkalmas háztető kéne.
Félhomályban, napszemüveggel, létrán. Mert egyetlen súlyosbító körülmény nem elég.
Nem is értem, minek erre a képre könyv. A kecses kéztartást inkább hagyjuk.
Kedvenc olvasós pózom… (nem)
Az részletkérdés, hogyan lapoz. (Sehogy.)
A kis öngyilkosjelölt…
A természetben csak a fickó elhelyezkedése természetellenes.