Átléptem az ingerküszöböt – ezek a könyvek inspiráltak

A Nincs időm olvasni kihívás (NIOK) márciusi témája: egy inspiráló könyv, ami fejlődésre késztet. Elég tág fogalom. Kinek mit jelent az inspiráció, ugye. A könyvtárban havonta kiemelünk egy gyűjtést az adott témában, és most ott álltam állvakargatva, hogy mit is tegyek a polcra. Azt nem tudhatom, az egyes olvasókat mi fogja meg, de azt pontosan tudom, nálam mi lépi át az ingerküszöböt, szóval a kettő közötti vonalat kellett felfedezni. Végül általános motivációs, pszichológiai, kreativitással foglalkozó műveket tettem ki, merítve a csoportajánlásokból. Azt hiszem, szeretik a könyvtárlátogatók, mert folyton rendezni kell. Ezért éri meg csinálni. 🙂

Mutatom az én inspiráló könyveimet, öt olyan írást, amik meghatározzák az életemet a mai napig. Ha nincsenek ezek a könyvek, nem teszek bizonyos dolgokat, nem gondolkodom úgy, ahogy gondolkodom, nem alakul az életem olyan határozottan és meredeken bizonyos irányokba. Számomra EZT jelenti az inspiráló könyv. Nem csupán annyit, hogy “jaaajj, de szép gondolatok!”, hanem tettek és világlátásbeli váltások követik.

Philip Toshio Sudo: Zen gitár

Középiskolás koromban vettem meg egy zenészbarátom ajánlása nyomán. Arról szól, hogyan tudja átadni magát az ember a tevékenységének, legyen az bármi. Hogyan szólaltassuk meg a hangot, a dalt, ami bennünk van, ami mindenkiben benne van. A szerző gitáros, a zenén keresztül mutatja be a folyamatot, amíg “fehérből fekete öves zenésszé” válik valaki.
Ilyen gondolatok vannak benne:
“Bármilyen célokat tűzöl ki, ezeket ne tekintsd önmagukban célnak, hanem az út különböző állomásainak. Mindent csinálj végig – az út örökké tart.”
“Ne a célra koncentrálj, hanem arra a tevékenységre, amelynek révén eléred. Amikor arról ábrándozol, hogy mi lesz, jusson eszedbe: semmi sem történik meg, amíg meg nem történik.”
“Az a fontos, hogy tanulj onnan és attól, ahonnan és akitől csak tudsz, a saját tempódban, a magad módján. Hogy hogyan és mikor képzed magad, nem számít, amíg fejlődsz.”
Lehet ez zene, vagy nem zene, vagy akármilyen, számunkra fontos tevékenység. Nekem akkor, 1998-1999-ben nagyon sokat adott ez a könyv. Most, hogy belelapoztam, azt hiszem, újra kéne olvasnom!
(Édesvíz Kiadó, Budapest, 1998)

Kesztler Lőrinc: Zenei alapismeretek

Tankönyv, valójában.
Amikor elhatároztam, hogy zenei pályára lépek, rengeteget kellett tanulnom, behoznom a sok éves lemaradást, amit a túlkorosságom és a foghíjas zeneiskolai képzésem adott össze. Kesztler Lőrinc könyve volt a bibliám, részletesen elmagyaráz mindent a zene alapjairól, elméletéről. Első ránézésre bonyolultnak tűnik, mint egy matekkönyv (brrrrr…), de élvezetes, befogadható a stílusa. Úgy kalauzol végig a zenei világban, hogy az ember agya erőlködés nélkül képes ráállni – legalábbis annak idején így éreztem olvasás közben a sok aha-élményt, amik értek.
Ha valaki kipótolná zeneelméleti tudását, szívből ajánlom ezt a könyvet.
(Athenaeum 2000 Kiadó, 2000)

Paulo Coelho: A zarándoklat

Coelhot lehet szeretni, lehet utálni, sokan élcelődnek felszínesnek kikiáltott bölcselkedésein, de tény, hogyha az anyukám nem tukmálja rám 2006-ban tőle szokatlan irodalmi nyomakodással ezt a könyvet, akkor nem megyek ki kétszer is a spanyolországi Szent Jakab zarándokútra. (Második utamról itt az emlékoldal.) Egész életemet felforgató, örökös meghatározottságról, soha többé el nem tüntethető lelki tetoválásról beszélek. Ennek már igen kevés köze van Coelho írói mivoltához.
Tetszett ez a könyve, és bár a spirituális oldala nem igazán az én világom, az, hogy a valóságot írja, ti. hogy ő járt a zarándokúton, tehát létezik az a hely, amit itthon “El Camino”-nak neveznek, elindított engem is. Ezért nem tudok elég hálás lenni egyrészt az anyukámnak, másrészt Coelho-mágusnak. Így A zarándoklat nálam az ikonikus könyvek közé tartozik.
(Athenaeum 2000 Kiadó, 2005)

Ina May Gaskin: Útmutató szüléshez

Várandósságom alatt kósza (és egyben kétségbeesett) netes keresgéléseim során talált rám ez a könyv. A megoldást kerestem a szülés problémájára, tudni akartam mindent, amit az orvosok és egyéb egészségügyi személyek nem mondtak el. Nekem az nem felel meg, ha a kérdésemre ilyen válaszokat kapok: “korai még erről beszélni”, “ugyan már, mit foglalkozol vele”, “…” (=nem válaszol). Ha információt akarok, akkor adjanak információt! Így hát kerestem, kutattam, neten, könyvtárban, könyvesboltban, ismerőseim, barátaim és szakemberek körében. Sok könyvet elolvastam a témában, de Gaskiné volt a minden. Aláhúzogattam benne, jegyzeteket készítettem, utánanéztem az ajánlásainak.
Meggyőződésem, hogy a szülésem kimeneteléhez nagyban hozzájárult az a tudás, amit ebből a könyvből (is) kaptam. Akárki magyarázhat nekem, az alternatívnak nevezett bábai várandósgondozás az, aminek általánosnak kéne lennie. (Legyen csak alternatíva a patológiás orvosi modell, az is csak akkor, ha baj van. Ne keressük a hibát egy természetes, egészséges folyamatban, ott, ahol nincs.) Na, így lettem a Másállapotot a Szülészetben aktivistája. 🙂
(Jaffa Kiadó, Budapest, 2009)

Alexander Steele (szerk.): Kezdő írók kézikönyve

A megrögzött grafománságnak keret kell. Írásos kiventiláláshoz útmutató szükséges, hogy megtudjam, miféle eszközök és milyen lehetőségek állnak rendelkezésemre a megvalósításhoz. Mit írjak? Hogyan? Kinek írjak? Írjak-e egyáltalán saját magamon kívül bárkinek? Van értelme? Ha van, milyen formában? Mikor? Feszegetnek ilyen kérdések, és kell egy folyamatábra – ha ezt csinálod, ez lesz, ha azt, akkor meg az. A lényeg azonban az, hogy gyakoroljál, csináljad, ha nem jó, dobd ki, aztán kezdd elölről.
Ebben a könyvben atomjaira szedve hever az ember előtt az irodalom. A technika. A ‘hogyan’. A ‘miért’ meg a ‘milyen’, az már a te dolgod. Minden más segítség benne van. Bennem meg a folyamat…
(Alexandra Kiadó, 2010)