Carlos Ruiz Zafón: Elfeledett Könyvek Temetője (tetralógia) – idézetek

Zafón irodalmi labirintusának négy kötete:
1. A szél árnyéka
2. Angyali játszma
3. A mennyország fogságában
4. Lelkek labirintusa

Olyan sok jó gondolat van a kötetekben, hogy gyűjteményt csináltam belőlük. Olvassátok! 🙂

---

1. A szél árnyéka

Minden itt látható könyvnek, kötetnek lelke van. Mindegyikben benne rejtőzik annak a lelke, aki írta, és mindazoké, akik olvasták, átélték és álmodtak róla. Ahányszor csak valaki a kezébe vesz egy könyvet, s tekintetével átfutja a lapjait, a könyv szelleme újraéled, erőre kap. 10. oldal

Az itt található könyvek mindegyikéről elmondható, hogy egyszer a legjobb barátja volt valakinek. 11. oldal

…minden könyv egy határtalan, felfedezésre váró világot rejt a borítója alatt… 11. oldal

…az embert semmi nem jellemzi olyan jól, mint az a könyv, amely legelőször ejti rabul a lelkét. 13. oldal

Minden titok annyit ér, amennyit azok az emberek jelentenek számunkra, akik elől rejtegetjük őket. 17. oldal

Az járt a fejemben, hogy ha egy véletlenül meglelt, ismeretlen könyvben egy egész világot fedeztem fel, vajon hány örökre elfeledett, felderítésre váró olvasmány lapulhat itt, e végtelennek tűnő nekropoliszban. 96. oldal

Az ajándékot mindenki saját örömére adja, nem annak az érdemeiért, aki kapja. 98. oldal

A katonaság, a házasság, az egyház és a pénzvilág: az Apokalipszis négy lovasa. 124. oldal

A nő szíve leheletfinom útvesztő, valódi kihívás a csapodár férfi szilaj lelkének. Aki igazán meg akar szerezni egy nőt, annak meg kell tanulnia a másik fejével gondolkodni, és tudnia kell, hogy először mindig a nő lelkét kell meghódítania. 170. oldal

Ilyesmi a világon bárhol és bármikor megtörténhet; mindenütt vannak mélypontok, csak arról van szó, hogy amikor közelről érint bennünket a dolog, sötétebben látjuk a helyzetet. 199. oldal

Azok a szavak, amelyekkel gyerekkorunkban – gonoszságból vagy tudatlanságból – megmérgezik a szívünket, beleivódnak az emlékezetünkbe, és előbb vagy utóbb felemésztik a lelkünket. 211. oldal

Ezen a világon mindössze egy-két olyan dolog van, amiért érdemes élni, a többi csak felesleges hókuszpókusz. 234. oldal

Az udvarlás olyan, mint a tangó: csupa képtelen cikornya az egész. De mivel maga a férfi, magának kell megtennie az első lépést. 239. oldal

A könyvek olyanok, mint a tükör: mindenki azt látja bennük, amit a lelkében hordoz. 264. oldal

Mindig azok pofáznak bele a mások életébe, akiknek fogalmuk sincs az életről. 285. oldal

A boldogság forrása legtöbbször ott vár ránk valahol egy utcasarkon. Egy darab kutyaszar, egy lotyó vagy egy lottóárus… a szerencse három leggyakoribb megtestesülési formája. Egy biztos: soha nem megy házhoz. Nekünk kell érte mennünk! 285. oldal

Azt hiszem, semmi sem történik véletlenül. A dolgoknak megvan a maguk titkos rendeltetése, akkor is, ha mi nem látjuk. 303. oldal

Soha nem hidd el azt, amit mindenki készpénznek vesz! 373. oldal

Furcsa, milyen könnyen mondunk ítéletet egy másik ember fölött, mindaddig, amíg nem hiányzik. Amíg el nem ragadja tőlünk a sors. És azért veszítjük el, mert soha nem is tartozott igazán hozzánk… 444. oldal

Sokan hajlamosak vagyunk úgy tekinteni az emberekre, mint a lottószelvényekre: azt hisszük, az a dolguk, hogy valóra váltsák az álmainkat. 445. oldal

Munka közben az ember nem látja, hogy a világ belebámul a képébe. 454. oldal

Nem a pénzszerzés a legnehezebb – panaszkodott. – Az igazi nehézséget az okozza, ha olyan tevékenységgel akarsz pénzt keresni, amelynek szívesen szenteled az életed. 465. oldal

Mintha az idő múlásával az egykori otthon és a benne lévő tárgyak is összezsugorodnának, bár lehet, hogy csak az életét növi ki az ember, s ezért tűnik minden kisebbnek. 507. oldal

Tudja, ez az egyetlen, ami összeköt bennünket. Az emlékezés. Az ember, amíg fiatal, hibát hibára halmoz, kedves kisasszony, és erre csak akkor jön rá, amikor már megöregedett. 531. oldal

Maguk, nők, jobban hallgatnak a szívükre, mint mások ostobaságaira – zárta le a beszélgetést szomorúan a kalapos. – Ezért élnek tovább. 531. oldal

…a háborúnál jobban semmi nem táplálja a felejtést. Hallgatunk, mint a sír, s közben arról győzködnek bennünket, hogy mindaz, amit láttunk, tettünk, s a saját kárunkon tanultunk, látszat csupán, puszta rémálom. A háborúnak nincs emlékezete, mivel senkinek sincs bátorsága ahhoz, hogy megértse, mi is történt valójában; aztán egyszer csak nem marad szemtanú, aki elmesélhetné; eljön a pillanat, amikor már senki sem emlékszik, s akkor kezdődik elölről az egész, új arccal, új néven, és azt is felfalja, amit maga után hagyott. 534. oldal

…az elbeszélés nem más, mint a szerző levele önmagához, amelyben elmeséli mindazt, amiről másként nem tudna számot adni. 554. oldal

…a könyvben, mint egy tükörben, újra felfedezhetjük mindazt, amit legbelül hordozunk. Olvasás közben elménket és lelkünket egyaránt életre hívjuk, s ez a bensőséges rítus egyre kevesebbeknek és egyre ritkábban adatik meg. 602. oldal

Szeretném azt hinni – ám csak ritkán sikerül erről meggyőznöm magam -, hogy gyerekkori barátainkat az élet rabolja el tőlünk, s ez ellen nem tehetünk semmit. 603. oldal

---

2. Angyali játszma

Az irigység a középszerűek vallása. Megnyugtatja őket, csillapítja mardosó nyugtalanságukat, és végső soron szétrohasztja a lelküket… […] Boldog az, akit a hülyék megugatnak, mert a lelke nem lesz a martalékuk. 21. oldal

Az ember végül azzá változik, amit a szeretteinek szemében lát. 90. oldal

Még a legrosszabb hír is megnyugtató lehet, ha csupán azt támasztja alá, amit az ember egyébként is tudott, még ha menten nem tetszett is neki. 108. oldal

…könyvekből és szavakból épült székesegyház… (ti. Elfeledett Könyvek Temetője) 149. oldal

A tehetség olyan, mint sportolónál az erő. Sokféle adottsága lehet az embernek, mégsem lesz senkiből világbajnok pusztán azért, mert magasnak, erősnek, gyorsnak született. A munka teszi a sportolót a művészt pedig a munka, a technika, a szorgalom. Bármilyen okosnak születik is valaki, az csak útravaló. Akkor tudod felhasználni, ha előbb jó fegyvert kovácsolsz a gondolataidból. 211. oldal

Minden művészi alkotás alkotás, hadicselekmény, Isabella. És a művész élete háború, amelyet kicsiben vagy nagyban vív, mindenekelőtt saját magával és a korlátaival. Ahhoz, hogy bármit elérj az életben, először becsvágy kell, aztán tehetség, aztán ismeret, és végül egy jó alkalom. 212. oldal

Maguk tudják, mire pazarolják az időt és a pénzt. Én inkább olvasok, mert rövid az élet. 216. oldal

-Tudja, miért jó, ha összetörik a szív? – kérdezte aztán.
Nemet intettem.
– Mert soha többé nem törhet el még egyszer. Legfeljebb megkarcolódik. 259. oldal

Az ihlet akkor jön, ha a könyökünk az asztalhoz tapad, az ülepünk a székhez, és jól megizzad a homlokunk. Keress egy témát, egy ötletet, és facsard az agyad egészen addig, amíg már fáj. Ezt nevezik ihletnek. 271. oldal

Sehol sincs igazság. A legtöbb, amit el lehet várni a dolgoktól, hogy észszerűek legyenek. Az igazság ritka kór egy olyan világban, amely minden más szempontból makkegészséges. 272. oldal

A jó olcsó segítség, nem kerül semmibe, és az emberek hálásabbak érte, mint a tettekért. 274. oldal

Előbb tanulj meg írni, aztán keress ürügyet a lustálkodásra. A nem írás luxusát, csak a mesterek engedhetik meg maguknak. 317. oldal

Ha az ember áldozatnak érzi magát, minden tette és elképzelése igazolást nyer, bármilyen megkérdőjelezhető is. 342. oldal

Az idő minden meggyógyít, csak épp igazságot nem szolgáltat. 249. oldal

Ahogy átléptem a könyvesbolt küszöbét, mélyet szippantottam a papír varázslatos illatából, amelyet különös módon még senki sem próbált parfümös szelencébe zárni. 367. oldal (kiegészítés ehhez: könyv illatú parfüm)

Hagytam, hogy szavaim rozsdája lassan lemarja róla a páncélrétegeket. 368. oldal

…ebben a nyamvadt világban semmi se ér egy hajítófát sem, ha nem oszthatjuk meg valakivel. 373. oldal

Világéletemben úgy éreztem, hogy amit leírok, ami utánam marad, az valamiképp hozzám tartozik. A hétköznapi ember gyermekeket nemz, mi, regényírók, könyveket adunk a világnak. Arra ítéltettünk, hogy könyvekbe oltsuk az életünket, még ha szinte semmi köszönet nem jár is érte. Arra ítéltettünk, hogy meghaljunk a könyveink lapjain, sőt, néha szó szerint a könyvek visznek el. 427. oldal

…az írót csak a tintanyom alapján lehet felismerni, amit maga után hagy, mert az ember, aki előttünk áll, csak bábu, a valódi lénye az alkotásaiban rejtőzik. 433. oldal

…mindnyájan részei vagyunk valaminek, és amikor elhagyjuk e földi világot, nem vesznek el az emlékeink és a vágyaink, hanem átváltoznak azok emlékeivé és vágyaivá, akik a helyünkbe lépnek. 451. oldal

Néha, nehéz körülmények között összetévesztheti az ember az együttérzést a szerelemmel. 460. oldal

…a könyveknek lelkük van, ott él bennük az író lelke, és az olvasóké is, mindazoké, akik álmodtak róluk. 465. oldal

…nincs több jó és gonosz a világban, mint amennyit naivságból vagy irigységből mi magunk képzelünk bele. 534. oldal

Ez a hely: titok. Szentély. Lelke van itt minden könyvnek, mindent kötetnek, amit látsz. Ott él bennük az írójuk lelke, és mindenkié, aki valaha is olvasta, élt, vagy álmodott velük. Valahányszor egy könyv gazdát cserél, vagy csak átfutja valaki, növekszik és erősödik a lelke. Ezen a helyen örökké élnek a könyvek, amelyekre senki sem emlékezik, amelyek elvesztek az időben, de mindvégig várják, hogy felfedezze őket egy új olvasó, egy új lélek… 594. oldal

---

3. A mennyország fogságában

Jusson eszébe, hogy a nők, ha gyerekük van, úgy működnek, mintha felrobbant volna bennük egy nukleáris hormonbomba. A természet egyik nagy rejtélye, hogy miért is nem örülnek meg húsz másodperccel a szülés után. Azért tudom ezeket, mert a szabadvers után a szülészet érdekel a legjobban. 61. oldal

Néha kimegy a fejünkből, hogy a világon nem csak a gonosz van. 69. oldal

Az a bolond, aki normálisnak hiszi magát, miközben azt hiszi, hogy a bolondok kevesebbek nála. 111. oldal

Bizonyos időszakokban és helyeken senkinek lenni sokkal nagyobb dicsőség. 173. oldal

Mindig azon a véleményen voltam, hogy aki túlzottan ragaszkodik a nyájakhoz, az igazából birka. 187. oldal

Nem nagy kunszt úgy győzedelmeskedni az életben, hogy a család minden meggyőződésével mögöttünk áll. 201. oldal

Vegye úgy, hogy a menyasszonyi ruha olyan, mint a búvároké: lélegzéshez nem a legjobb, de az örömök akkor kezdődnek, amikor az ember kibújik belőle. 283. oldal

A férfi olyan, mint a muskátli. Akkor kel életre, amikor már épp kidobná az ember. 285. oldal

Fermín nem ilyen, Bernarda. Ő rendes ember. A kevesek közé tartozik, mert a férfiak olyanok, mint a sült gesztenye az utcai árusoknál: amikor megveszed, mind forró és jó szagú, de ahogy kibontod a papírt, máris kihűl, és a legtöbbjéről kiderül, hogy rothadt a belseje. 286. oldal

Azt mondják, a megbocsátás a bölcsek és igazak erénye, de tudom, hogy én sohasem leszek rá képes. Kárhozott vagyok, lelkem számára nincs megváltás. Tudom, hogy minden lélegzetvételemet, amely még hátravan e világon, arra fordítom, hogy igyekezzek megbosszulni Isabella halálát. Ez az én sorsom, de nem a tiéd. 319. oldal

---

4. Lelkek labirintusa

Azok az emlékek üldözik legkitartóbban az embert, amelyekről mélyen hallgat. 13. oldal

Semmi sem zabolázza meg úgy a melodrámát, mint a kémia. De nehogy rákapjon erre a trükkre, mert a szesz olyan, mint a patkányirtó vagy a nagylelkűség: minél többet használod, annál kevésbé hatásos. 15. oldal

Daniel, az életben semmi sem egyszerű, ami ér valamit. Fiatalkoromban azt gondoltam, három dolog is elég a boldoguláshoz az életben. Az első: bekötni a cipőfűzőt. A második: aprólékos figyelemmel levetkőztetni egy nőt. A harmadik: mindennap olvasni, hogy megízleljünk néhány eszesen, ügyesen megírt oldalt. Úgy gondoltam, hogy a szilárd léptű, jól simogató és a szavak zenéjét meghalló ember többet él, és főleg jobban. De az évek megtanították, hogy ennyi nem elég, és az élet néha felkínálja a lehetőséget, hogy többek legyünk pusztán evő, ürítő és a bolygón ideiglenesen helyet foglaló kétlábúaknál. 17. oldal

A férfiak többsége – még azoké is, akiknek szakmájuk a megfigyelés – összetéveszti a látást a nézéssel, és szinte mindig megakad a maguktól értetődő részleteken, pedig ezek elleplezik a nyilvánvaló dolgokon túli olvasatot. Leandro mondta mindig: az ellenfél tekintetében eltűnni olyan mesterség, melyet egy egész életen át tanulhat az ember. 99. oldal

Az ilyen kávéscsésze-mélységű gondolatok általában hajnal körül jutottak eszébe, amikor teste már belefáradt a keringésbe, agya azonban továbbra is úgy járt, akár a motolla. Fermín úgy döntött, a zsibvásári filozófiát felcseréli egy fapad zord kényelmére, és beljebb ment a pályaudvar ferde ívei alatt – a ravasz építész ezekkel világosan jelezte, hogy Barcelonában a jövő kajlán születik. 198. oldal

Onnan a háztömb épületei közt kígyózó folyosók hálója vezetett ki egy gyászos kis utcára – ilyet is csak a régi Barcelonában lehet találni: olyan szűk és sötét, akár a vágat egy szeminarista fenekén. 221. oldal

A világ egyszerűen azoknak a tükre, akik megalkotjuk – és sem nem több, sem nem kevesebb annál, mint amivé mi tesszük. Ezért a magunkfajta embereknek, akik különleges adottságokkal születünk, felelősségünk is van, hogy a többiek javára fordítsuk őket. 235. oldal

A kocsmáros dundi, búgócsigatestű emberke volt nagy bajusszal… 279. oldal

A műveket sosem lehet befejezni. Az a trükk, hogy tudd, mikor kell befejezetlenül letenni őket. 301. oldal

Ez a leghatásosabb módszer, hogy az ember besurranjon egy nem nyilvános helyre: úgy kell viselkednie, mint aki tudja, hová megy, és sem engedélyre, sem útbaigazításra nincs szüksége. A beépülés játéka épp olyan, mint a csábítás: aki engedélyt kér, az már a legelején el is vesztette a játszmát. 348. oldal

A test ugyan gyenge, de ha az ember már középkorú, a józan ész is visszahódít némi területet. 350. olda

A valóság sosem múlja felül az irodalmat, legalábbis a minőségit nem. 358. oldal

A középszerű, sikertelen művészeknek gyakran a politika a menedékük. Ott aztán gyarapodhatnak, hatalomra tehetnek szert, felfuvalkodhatnak, és főleg bosszút állhatnak mindazokon, akik saját munkájukkal és tehetségükkel érték el azt, aminek ők még csak a közelébe sem szagoltak – mindeközben pedig szenteskedő, áldozatos hangon hirdetik, hogy mindezt a haza szolgálatára teszik. 379. oldal

Az igazság sosem tökéletes, és sosem felel meg az összes elvárásnak. Az igazság mindig kételyt szül és kérdéseket vet fel. Csak a hazugságot lehet száz százalékig elhinni, hiszen nem kell megmagyaráznia a valóságot: elég, ha azt mondja, amit hallani akarunk. 405-406. oldal

A világ mindig ugyanaz – nyugtatta Sempere úr. – És igazán nem vár senkire, aztán egyszer csak átrohan rajtunk. Mi lenne, ha a múltra koccintanánk, meg a jövőre és magunkra is, akik itt vagyunk a kettő között? 436. oldal

Vargas erőltette a szemét, de a fáradtság felfalta a józan eszét. 506. oldal

Mikor hazudsz, a címzett kapzsiságát, hiúságát és hülyeségét kell figyelembe venned, nem pedig a hazugság valószerűség. Az ember sosem a többieknek hazudik, hanem saját magának. Aki jól hazudozik, azt mondja a butának, amit az hallani akar. Ebben áll a nagy titok. 549. oldal

Az ember fiatalon még olyannak látja a világot, amilyennek lennie kellene, nem pedig olyannak, amilyen valójában. Majd kigyógyul belőle. 550. oldal

Az az első lépés önmagad megismerésében, ha különbséget tudsz tenni aközött, hogy miért teszel valamit, meg hogy mit mondasz, miért teszed. De ennél még odébb van, hogy valaki ne legyen kretén. 551. oldal

…ha az ember helyesen olvassa a tekintetet meg az időt, mennyire jól meg lehet látni egy arcon, hogy milyen volt kisgyerekként, és meg lehet ízlelni azt a pillanatot is, mikor a világ beleszúrta mérgezett dárdáját, lelke pedig öregedni kezdett. Az emberek olyanok, akár a báb, vagy a fonálon rángatható játék: mindnek van egy rejtett rugója, mellyel mozgatni lehet, és a kívánt irányba terelni. Épp ebből fakadt az öröm – vagy talán csak a támasz -: abból a megadásból, abból a zavaros vágyból, melynek előbb-utóbb úgyis engednek, és megadják magukat az akaratának, hogy megkapják tőle az áldást, és egyetlen helyeslő mosolyáért vagy hitet adó pillantásáért odaadják neki a lelküket. 589-590. oldal

Amint az ember nekilát, hogy leírja az első szavakat, rájön, hogy az írásban – akárcsak az életben – a szándék és az eredmény közti különbség azzal arányos, hogy milyen ártatlansággal megyünk neki az egyiknek és fogadjuk el a másikat. 648. oldal

…egy társadalom barbárságát azon lehet lemérni, mennyire akarja távol tartani a nőt a könyvektől. „A tuskók semmitől sem félnek jobban, mint egy írni-olvasni és gondolkodni tudó nőtől, főleg, ha még a térde is kilátszik.” 669. oldal

Az ember egészen addig nem jön rá, milyen ürességben töltötte az idejét, míg nem él úgy igazából. Az élet néha nem az elemésztett napok összessége, hanem csak egyetlen pillanat, egy nap, egy hét vagy egy hónap. Az ember onnan tudja, hogy él, hogy fáj neki, hogy hirtelen minden fontossá válik – de mikor ez a rövid pillanat véget ér, léte többi része emlékké alakul, és mindaddig igyekszik hozzá visszatérni, míg leheletnyi erő marad a testében. 678. oldal

Milyen szép is lenne az élet, ha azt tudnánk szeretni, aki megérdemli! 680. oldal

Aki nyitott szemmel nézett végig egy háborút, nem hiheti, hogy az ember jobb bármilyen állatnál. 682. oldal

A hatalomban sosem szemből jön a szúrás: mindig a hátadba kapod, egy ölelés kíséretében. 739. oldal

Visszatér még valamikor Barcelonába? Tudja-e, hogy ez a város boszorkány? Bebújik az ember bőre alá, és soha többé nem ereszti… 740. oldal

Azt hittem, Vargas egy napon majd visszajön értük, meg egy kis szerencsével értem is. De így négy év múltán gondolom, a derék százados megelőzött a mennyországba tartó versenyfutásban. 750. oldal

Néha, mikor az ember idősebb lesz, már nem látja olyan világosan azt, ami az elején még kristálytiszta volt. 752. oldal

Az életben már mindent megcsinált valaki korábban, legalábbis mindent, amit érdemes – feleltem. – Annyi a trükk, hogy meg kell próbálni kicsit jobban. 773. oldal

Senki sem diadalmaskodik úgy, hogy előtte kudarcot ne vallott volna. 780. oldal

Az embernek a maga hibáit kell elkövetnie, nem máséit. 780. oldal

Gyakorlati tanács, mindenkinek ezt mondom, aki bele akar kezdeni az írásba, és azt kérdezi, mit tegyen. Ha író akar lenni, írjon. Ha el akar mesélni egy történetet, mesélje el. Vagy próbálja meg. 786. oldal

Az írás mesterségét meg kell tanulni, de megtanítani senki sem tudja. Akkor kezdhet majd íróvá válni, ha ezt megérti. 792. oldal

Ne próbáljon utánozni. Más szerzőt utánozni olyan, mint a mankó. Arra jó, hogy tanuljunk és megtaláljuk a saját hangunkat, de kezdőknek való. 794. oldal