Pakolok, búcsúzom és elmúlok – vár az új munkahely

Pakolok, búcsúzom és elmúlok – vár az új munkahely

2018-08-29 0 By Reni

Az utolsó hetem a jelenlegi munkahelyemen. Eddig a nyárral, oviszünettel, ház körüli munkákkal, nyaralással voltam elfoglalva, de most, hogy érezni az ősz közeledtét, és az utolsó napjaim vannak itt, erősen megérint az elmúlás. Szanálom a dolgaimat: évekkel ezelőtti naptárak, jegyzetfüzetek, papírfecnik, írószerek, emlékek kerülnek elő a fiók mélyéről. Dilemmázom egy kicsit, hogy magammal vigyem-e a füzeteket emlékbe, de úgy döntök, kidobok mindent, ami nem kell. Menjenek! Minek tárolgatnám?

Hivatalban dolgozom… -tam. Szerettem a helyet, de elég volt. Évtizedes átmeneti állapotból, a titkárnősdi-ügyintézősdi-asszisztenskedősdi-adminisztrátorkodósdi soha véget nem érő körforgásából szándékozom éppen kitörni. Egy életre végeztem ezzel, a saját magam érdekében. Jobb híján vállaltam ilyen jellegű munkát annak idején, túl sokáig tartott. Nem tudom, ami jön, az milyen lesz, jobb lesz-e… de más lesz. Végre kihasználom a hobbiból megszerzett könyvtáros diplomámat. Aztán majd az élet eldönti, merrefelé találom a végállomást.

Elérzékenyültem. Ami eddig távolinak tűnt, az itt van az orrom előtt. Pakolászás közben megkapom a kilépős papírjaimat. Bámulom az OEP-igazolványt, benne a teljes “szakmai” életem, letagadhatatlanul, örökre. Micsoda életút… Innen semmit nem törlök ki, az biztos. Kezemben a pakk, olyan végleges! Rendesen, mint egy szakítás kilépés egy ellentmondásos kapcsolatból, vagy inkább válás (azzal papírmunka is van), meg még egy kis gyász is. Mióta eldöntöttem, hogy továbblépek, a megkönnyebbülés új lehetőségekkel teli jövőt vetített elém. De következő héttől már egy másik küszöböt fogok átlépni, és azon túl ismeretlen világ vár rám, új arcokkal, új körülményekkel és feladatokkal. Bele kell rázódni. Elfogadtam, hogy az első hónapok erről fognak szólni, és arról, hogy elszakadok az előző helytől. Semmi nincsen átmenet nélkül. Talán így normális. De most dagonyázom egy kicsit az elmúlásban, a búcsúzásban. Akármennyire visszás és örömteli egyben a helyzetem, a gyászmunkát nem tudom megspórolni.

Kilenc év volt, várható élettartamom jó tizede. Elég sok. Ha hamarabb érkezik a kaszás, akkor több. Minden csak nézőpont kérdése. Nem tudom, mennyi adatott ebből a földi életből…

Bízom benne, hogy jó döntést hoztam, és jó dolgokat hoz az új hely!