Haikuk 2

A haikuról azt kell tudni egészen röviden, hogy három soros vers, amelyben a sorok szótagszáma 5-7-5. A természetről szól eredetileg, és rajta keresztül mutat rá egy mélyebb filozófiai gondolatra. Csattanó a végén. Japán az őshazája, a 17. századból származik. Az egyik legnagyobb haikuköltő, Macuó Basó utazásai során írta legjobb műveit.

Kell hozzá tehát egy erősen ihletett állapot, amelyben akkora csókot nyom az ember homlokára a múzsa, hogy 17 szótagba képes lesz tőle a világmindenség értelmét belesűríteni. Ezért is nehéz jó haikut írni.

Párat már közzétettem korábban, itt olvashatók.

Tessék, van még pár szép próbálkozás tavaly őszről, amikor a könyvtár nyugalmas olvasótermének egyik belső párkányán ücsörögve, az ablakból a sárguló falevelek hullását bámulva kiestek az agyamból az alábbi ópuszok.

Spoiler: wait for the end. 😉

1

falevél pereg
most meghal, de tavasszal
újjászületik

2

sárgul a levél
hordja az esőverte szél
fa gyökere él

3

feltámadt a szél
keringőt lejt a levél
táncol, s újra él

4

levélszőnyeggel
teríti magát az ősz
ne fázzon télen

5

kacagó gyermek
a lelkem tükrébe néz
ablaknak hiszi

6

szolfézs az élet
összhangzattan a napok
gyakorolgatok

7

ülök magamban
várom a semmit, nem jön
majd holnap futok

És személyes kedvencem, egy januári zimankóban egyszer csak eszembe jutott darabka, amely egy nagyon is valós természeti jelenség által generált, az emberiség legmélyebb vágyát megfogalmazó, nyersen őszinte megfejtés:

hideg van bazmeg
leesett két centi hó
mehetnénk haza