Nyáresti show-műsor egykori zenekarral – a Fehérvár Big Band koncertjén voltam

Nyáresti show-műsor egykori zenekarral – a Fehérvár Big Band koncertjén voltam

2018-08-19 0 By Reni

Már nyár elején megtalált az infó, hogy augusztus 18-án a fehérvári nyár legimpozánsabb fesztiválsorozatán belül (Királyi Napok, Koronázási Ünnepi Játékok, én nem tudom… Őszintén, igyekszem követni, mi zajlik, de egybefolyik az egész, és csak egyetlen lényeget szűr le az agyam: végeláthatatlan buli a belvárosban) fellép a Fehérvár Big Band.

– Ott leszel. – közöltem magammal. – Mert ami jó, az jó. Ennyi a minimum, ha már alapítótag voltál!

Hogy mi???

Igen, amikor megalakult a zenekar 2009-ben, Hámori János, az együttes alapítója engem is hívott. Még a Vörös Tamás-féle Hang-Szín-Tér Művészeti Iskola big bandjében zenéltünk együtt évekig, innen az ismeretség. Akkora hatalmas megtiszteltetés volt ez nekem, természetesen elfogadtam a meghívást, így én lettem a zenekar második tenorszaxofon-szólama, és egyetlen női tagja. És volt még egy jellemzőm, ami megkülönböztetett a többiektől: én voltam az egyetlen nem-hivatásos. Mindenki más főállású zenészként működött. A helyi és hazai jazz-zenei élet legnagyobbjaival kerültem egy zenekarba! Amellett, hogy tényleg nagyon megtisztelő volt, iszonyatos teherként nyomta a vállamat. Napi nyolc órát irodában dolgozóként hogyan vehetném fel a versenyt ezekkel a srácokkal, akik állandóan hangszerközelben vannak, és nyilván zseniálisan játszanak? Ha napi egy-két órás gyakorlás belefért az életembe, akkor nagyon jó voltam, de még mindig “iskolázatlan”, bár akkoriban is jártam Mucky-hoz (Muck Ferenc) heti szinten. Abba tudtam kapaszkodni, hogy bizonyosan van bennem valami, ami közéjük emel, ha a Janó meghívott zenélni.

Az imádott…

A big band működött egy darabig, nagyon jó koncerteket adtunk, de egyre nehezebb volt a rendszeres próbákat megoldani a fiúk rengeteg zenei elfoglaltsága, fellépései mellett, így szépen lassan elhalt a dolog. Aztán férjhez mentem, majd megszületett Lolika, így a szaxofonozás teljesen kiszorult az életemből. Nem is volt miért gyakorolnom, hiszen nem volt zenekar, nem volt hol játszani. Egyszer vettem elő a hangszert fújkálni, de a gyermekem éktelen sírásba kezdett, annyira megijedt tőle. Így hát a szép szaxofonom a tokjában pihent évekig, amíg el nem adtam egy hozzáértő zenésztársnak, és az árát beépítettük a saját lakásunkba. Így ért véget szaxofonos “karrierem”. Megmaradtam fuvolásnak. 🙂

Pár évvel ezelőtt Janó felhívott, hogy szeretné talpra állítani a big bandet, és számítana rám, de már nem tudtam vállalni. Aktív tagból viszont stabil rajongóvá váltam. És imádom a tényt, hogy egy-két új tagot leszámítva személyesen ismerem az egész csapatot. A zenekar újjászületett, idén versenyt nyert, és augusztus 18-án nemzetközi színvonalú show-műsort adott a belvárosban elképesztő számú hallgatóság előtt. Fellépőik a műsorvezető szerepét is betöltő Farkas Gábor Gábriel, a csodás hangú Pocsai Kriszta és a magyar Tom Jones-ként is ismert Majsai Gábor voltak, közreműködött a Budapest Táncművészeti Stúdió tánckara. A repertoárban szerepeltek klasszikusok Duke Elligtontól, George Gershwintől, Cole Portertől, Frank Sinatrától. Standard-ek, mint az All Of Me, és olyan zenék, amiket még én is játszottam, többek között a The Lady Is A Tramp és a Mack The Knife stb. Nagyon jó volt hallani őket, és valóban profin és stílusosan zenéltek, ahogy kell. Nem is tudnának máshogy, ha akarnának, akkor sem. 😀

Fotók a koncertről itt.

A big band fb-oldala itt.

Tagok:

Hámori János – művészeti vezető, trombita

Szaxofon: Cserta Balázs és Mits Márton (alt), Nagy Balázs és Villányi Gergely (tenor), Marjai László (bariton)

Trombita: Tompa Ákos, Ráner Máté, Buzga Bence, Hergovics Gábor

Harsona: Györök Máté, Mike Krisztián, Fajszi Csanád, Kovács Tamás

Ritmusszekció: Horváth Dávid (gitár), Szabó Dávid (zongora), Oláh Zoltán (nagybőgő), Potesz Balázs (dob)