Asenciót koppintottam
Az eredeti és a másolat.
Hát jó, nem vagyok egy Henry Asencio, az tény, mitől is lennék?… Viszont állatira élveztem a pingálást!
A gyermeket, akinek aludnia kellene hétvégén is délután, nemcsak az oviban, azon a szombaton apája megkísérelte altatni. Ő hamarabb elszenderült, hallottam. 😀 Közben az ölembe hullott közel egy óra szabadidő, és erős késztetést éreztem a festésre. Vélhetően onnan jött az ihlet, hogy kiolvastam Haghenbeck Frida füveskönyve c. regényét, és napok óta figyeltem a híreket a Frida Kahlo-kiállításmegnyitóval kapcsolatban. Lenyúltam tehát a gyermek temperakészletét, az ikeás rajzállványára rárejtettcelluxoztam egy mezei A3-as, 120-as lapot, kiültem az erkélyre a muskátlik alá, ahol szénné égetett a nap, és nekiálltam. Hunyorogtam a tabletre, amin az eredeti képet vizsgálgattam, kevertem, mázoltam, pacsmagoltam. Közben Vince macska körülöttem ólálkodott, beleszimatolt a festékes vízbe, körözött a lábam körül. Igazi nyári idill. Aztán elkészült a “remekmű”! Ahhoz képest, hogy kb. általános iskolában festettem utoljára, meglepően jó lett, elégedett voltam a végeredménnyel – tekintsük ezt a kezdők szerencséjének.
Asencio érdekes, nőkkel teli világa, a nőiesség ábrázolása sajátos háttérhasználattal, nagyon megfogott. Tetszenek a színei, az hanyagul odahúzott festékvonalak látni engedik az ecsetvonások dinamizmusát. Húúúha, írok itt, mintha szakértő lennék, aztán közben sehol semmi. 😀 De egyébként szeretem a képzőművészetet, és ez is olyan terület, amivel szívesen foglalkoznék mélyebben. Van ilyesmiből pár az életemben… A világ összes ideje nem lenne elég. Összességében az alkotással járó flow-élményre gyúrok, erre kellett rájönnöm, aztán ha (számomra) elfogadható színvonalat sikerül elérni, akkor örülök, mint a kisgyerek.
Ez a kis koppintós sztori elég kezdeti lendületet adott, hogy a hobbi-amatőr pingálásra vezető ösvény felé tereljen, aztán meglátjuk erre is mennyi időt tudok szakítani.
Asencio fb-oldala itt található, csodáljátok meg a nőit!