Blog
Üdvözöllek az oldalon!
Elindítom ezt a blogot, mert régóta foglalkoztat, és szeretek írni. Eddig azért nem tettem meg, mert nem tudtam, milyen témában írhatnék, és az elnevezésnél mindig megakadtam. Ha be is ugrott valami kreatív, arról hamar kiderült, hogy már előttem eszébe jutott másnak. Aztán egy fárasztó nap után a tompa agyamba bevillant egy szó: ventilátor. Rákerestem, senki nem írt ilyen névvel blogot. Úgyhogy ez lett.
Ventiláció. Megvan, mit jelent? Amikor kiventilálja magából az ember a dolgokat. Történések, események, szituációk, találkozások – ezek hatással vannak rám, átszűrődnek az én világomon, és lesz belőlük valami: egy gondolatmenet. Na, ezt szépen leírom, kiventilálom. Értitek…
Épp ezért elengedtem ezt a téma-dolgot, mert sok minden érdekel.
Lesz itt minden: kulturális és hétköznapi élmények, saját események, olvasmányok, dilemmák, világmegváltás-jellegű elmélkedések, kezdődő irodalmi kipárolgások, ilyesmik… Írok mindenről, ami ér, mi több, nyakig benne vagyok.
És megengedem ennek a blognak, hogy azzá váljon, amivé szeretne. Szintúgy magamnak.
Én
Reni vagyok. Zarándok. Író olvasó. Zenélő. Alkotgató. Anya. Feleség. Macskatulajdonos. (Párdon… macska tulajdona…) Szabadságharcos. Ventiláló.
Szeretek alkotni, mindegy, hogy mit, legyen az zene, pingálmány, szöveg, akármi, az sem baj, ha hevenyészett (bár titkon mindig reménykedem, hogy nem az), csak szeressem, legyek vele elégedett. A dolgok létrehozásával járó flow-élményre gyúrok. És írok róla.
Megkoptattam pár iskolapadot, van újságírói végzettségem, meg könyvtárosi, és ha minden jól megy, lesz németes is. Hogy ezeket végül mire tudom használni, az más kérdés. Mindenesetre jogot formálnak, hogy bölcsésznek nevezzem magam, ami persze nem vagyok. Néha nem is tudom, mi vagyok. Csak vagyok, mert az évek múlásával egyre inkább meggyőződésem, hogy minden sallangtól mentesen a puszta létezés adja az ember legnagyobb értékét. Nem számít a munkahely, meg a stressz, amitől napi szinten igyekszem megszabadulni, a viselkedésem és az érzelmeim az engem ért hatásokra való reagálás. Ha mindezeken túl ránézek az életemre, és felteszem a kérdést, ki és mi vagyok én, akkor csak a létezésemre tudok ujjal mutogatni. Aztán pedig mindent megteszek, hogy valami jót hagyjak magam után a világban, valami szépet, építő jellegűt, ilyesmiket.
2018. júniusa