Egy szót a környezettudatosságról
Szelektív szemétgyűjtés, ökológiai lábnyom, újrahasznosítás. Ember nincs, aki ne hallotta volna ezeket a fogalmakat. Mostanában azt figyelem, napi szinten több olyan poszt előkerül fb-n, amiben azzal foglalkoznak, mekkora károkat okoz a rengeteg fel nem dolgozott műanyag, ami több száz év alatt bomlik csak le, ha egyáltalán lebomlik, ugye. Nem tudom, mások is ennyit találkoznak-e ezekkel a cikkekkel, de nekem úgy tűnik, mintha egyfajta ébredés menne végre az emberiségben. Vagy valami ilyesmi…
A minap bementem a bioboltba. Megkérdeztem, van-e olyanjuk, hogy elbomló fülpiszka, halálosan idegesít ugyanis, hogy az akármilyen boltban kapható műanyag verzió jóval túléli még a potenciális ükunokáimat is, ki tudja, milyen ártalmakat idézve elő. Minden egyes szál eldobásakor ez jutott eszembe, és egyre jobban hergeltem magam, míg végre elfogyott otthon a készlet, és első gondolatom volt a természetes változat beszerzése. Így jutottam hozzá a képen látható csodához – igen, csoda! Bambuszból van a szára, elenyészik, tápanyaggá válik a földben, imádom! Már amennyiben lehet imádatról beszélni egy fülpiszkáló esetében anélkül, hogy azt betegesnek neveznénk. 😀 De valójában azt az érzést imádom, hogy az elbomló anyag használata által tudatosan teszek valamit a környezetért, a természetért.
Van még így pár használati tárggyal. Tusfürdő helyett szappan: műanyag flakonok helyett kis papírdarab (a tisztítómechanizmust is említhetném, de az másik téma). Öblítőszer helyett mosóparfüm, amit a mosógép öblítős rekeszébe öntött vízbe kell csepegtetni. A szelektív szemétgyűjtés alap, és a komposztálás is. És van még bőven javítanivaló.
De a legnagyobb, legmenőbb, amiből már persze kinőttünk, a mosipelusozás a gyermekkel. Igen, mosható pelenka az eldobható helyett. Nem, ez nem olyan, mint anyukám idejében, a jó nyolcvanas években a dunsztos, zörgős nejlonbugyogós, az állandó hipószagú kifőzögetős, teregetős rettenet. Nem, nem! Ez egészen más. Nincs főzögetés, csak kiöblítés, majd 60 fokon kimosás. Nincs bepállós nejlon, hanem légáteresztős, PUL-nak nevezett vízhatlan textil. Van kakifogó papír, amiről a matériát az ember csak belegurítja vécécsészébe. És a beleszeretős, vidám, cuki, imádnivaló minták a pelenkákon, amiből rendesen függőség tud lenni, ha egy pillanatra nem figyel oda édesanya. 😀 Pelusfelhalmozás a vége, és akkor nem annyira gazdaságos, mint egy átgondolt szettel, ami rendeltetésszerűen működik, és megspórolja a pelenkára költött összeg kb. 40 %-át, összehasonlítva az eldobhatóval. (Vannak jó kalkulátorok erre, és igen, bele van számolva a többletnek gondolt elektromos áram és víz a mosógéphasználat miatt. Nem, nem környezetszennyezőbb, hiszen irdatlan energia és vízmennyiség, plusz vegyszerek kotyvasztása az eldobhatók előállítása, erre is tessék gondolni.)
Lolika G-ben, 2015-ben. G=gdiapers (ez a márkája), egy csónakos rendszerű pelenka, a vízhatlan, bepatentolós csónakba kell helyezni a nedvszívó réteget. Nagyon elegáns pelus. 🙂
A szett egy része <3
Elképzelhetetlen mennyiségű, legalább 450 év alatt lebomló, veszélyes hulladéknak minősülő anyagtól lehet megmenteni ezt a bolygót mosható pelenkával! Nem vagyok egy számzseni, de vegyünk egy egyszerű példát, átlagokkal számolva. Gyermek három éves koráig pelenkás, naponta kb. négy pelenkát használ el, jobb napjain hármat, rosszabbakon (pl. emésztőrendszeri problémák) ötöt, hatot, hetet. Vegyük átlagnak a négyet. Három év alatt 4380 db pelenka röpül a kukába… Belegondolsz?… Jézus ereje! És hány gyermek születik egy évben? A helyi szülészet azzal dicsekszik, hogy náluk 2500 fölé emelkedik az éves születésszám (nem lennék rá büszke, de ez megint másik téma). Az azt jelenti, hogy 3.650.000 db pelenka éves szinten (365x4x2500), csak a környékben. Lelki szemeid előtt az országtérkép? És Európa-térkép? És Amerika-térkép?… Ez irdatlan! Ennyire számszerűen nem is gondoltam bele, de ez brutális, még úgy is fejbe vág, hogy már régen túl vagyunk Lolival ezen a problémán. Most azt mondom, örülök, hogy egyrészt a mosipelusozás miatt egy gyermek mennyiségével kevesebb a káros anyag a világban, másrészt nem járultunk hozzá a nagy pelenkabizniszhez.
Na, jól belemerültem ebbe a témába, de értitek, miről van szó. Ilyen vonalon továbbhaladva lehet a sok ember által használt és eldobált fülpiszkálók felfoghatatlan mennyiségéhez visszajutni, és máris egyértelmű, hogy nem “csak” egy fülpiszkálóról van szó. Még akkor sem, ha hajlamosak vagyunk úgy gondolkodni, hogy az az egy nem oszt, nem szoroz. Igen. Gondolta ezt több millió ember, és már készen is volt a bolygógyilkolás. Szóval oszt is, szoroz is! És ugyanígy az egyéb, ilyen-olyan, eldobásra ítélt műanyagból készült alkalmatosságok. Erősen hajlok afelé, hogy az életünkben ilyen szempontból jelen lévő fekete lyukakat megpróbáljam betömködni: úgy, mint fogkefe, olykor felbukkanó ásványvizes flakonok, nejlonzacskók stb… Teljesen nullára menni nem lehetséges, de csökkenteni bármikor. Így is halálán a Föld, nem akarok több fülpiszkát szúrni bele…