Hónapsoroló

Január – A nihil

A január az év legpusztulatosabb hónapja. A decembert legalább elviszi a karácsonyi őrület, de a januárnak semmi mentsége nincs. Reggel még sötét van, mire az ember hazafelé megy a munkából már sötét van. Hideg és fagy, gusztustalan esős, szürke minden. Ha mázlink van, egy kis hó is esik, de az elmúlt évek tendenciája alapján egy jó szánkózásra vagy hóemberépítésre sem elég.

Február – Túlélés

Sunyi január. A túlélésre játszunk. Ez legalább pár nappal rövidebb, és a nappalok is kezdenek hosszabbak lenni, az ember reménykedik, minnyá március, tavasz meg minden. De valójában nem. A neheze még hátra van. Influenza és kóbor felső légúti nyavalyák színesítik a hétköznapokat. Ráadásul semmi ünnep, vagy munkaszüneti nap. A nyáron elraktározott ételkészlet is megcsappan. Az életkedvünk is. Csokiba fojtjuk bánatunkat.

Március – Remény

Valami dereng. Lehet várni a 15.-ét, jó esetben hétköznapra esik, legjobb, ha kedd vagy csütörtök, így 4 napos hosszú hétvégére lehet építeni egy kis lazítást. Aztán hónap végén óraátállítás, végre kiderül, hogy nem csak éjszaka létezik a világon. Ha valaki azt hiszi, most aztán kikelet, napsütés, anyámkínnya, az jó nagyot koppan. Egyértelmű előnyei ellenére rohadék egy hónap a március. Pont ezért.

Április – Szeszély

Magadban vinnyogva várod, hogy nnna, majd áprilisban végre le lehet tenni a nagykabátot, téli cipőt. Francot. Fákon, bokrokon a rügyek még sehol, masszívan képes tartani magát a fagy vagy a szürke esős búbánatos időjárás. Néha odadob egy kis napsütést, akkor mindenki megörül, aztán megint vissza a télbe. Rohadjon meg. De legalább a húsvét hoz némi emelkedettséget.

Május – Újjászületés

És akkor megérkezünk a májusba, amiben azért elég komoly lehetőségek rejlenek. Most már jogos a remény. Végre megjelenik a zöld szín a növényeken, már vannak virágok is. Melegszik az idő, az ember elkezdi érezni, hogy van értelme a létezésnek – bár némileg beárnyékolja az örömet az elmúlt hónapokból megmaradt, elhúzódó megfázásos kórság.

Június – Szabadulás

Ez itt a tuti hónap! Minden szép és ragyog, az ember szívesen feledkezik bele a világ gyönyörűségébe, messzi távolba vesznek az év első hónapjai okozta kínok. Még nincs az a rettenetes hőség, még a szúnyogok is csak ébredeznek, kitör a nyári szünet, a nyaralóhelyeken még csak lassan gyülekezik a tömeg, már ki lehet menni a strandra egy-egy melegebb napon, tombol az eper- és cseresznyeszezon. Egyszóval: tökéletes.

Július – Tombolás

Kezdünk belemenni a nyárba. Egymás után érnek a legjobb gyümölcsök, lehet mutogatni a téli hónapokban kemény munkával kifaragott strandtestet (muhaha…), vagy az életörömbe és a bőségesen rendelkezésre álló minőségi táplálékokba kapaszkodva belekezdeni egy jó diétába. Nyaralás, kirándulás, grillpartik hm… Hisztisebbek kevésbé bírják a rekkenő hőséget és a rovarinváziót, visszasírják a januári fagyokat (akkor meg valószínűleg a júliusi kánikula után áhítoztak…)

Augusztus – Élet

A fesztiválok hónapja (…én például utálom a fesztiválokat, de ez egyéni szocprobléma, mások meg szeretik). Ünnepnapok, szabadnapok váltják egymást. Érintettek kezdenek ráfordulni a tanévkezdésre. De még javában tart az év legélettelibb évszaka, még senki nem foglalkozik a következő időszakkal. Gyönyörű ez a hónap!

Szeptember – Utószezon

Kiterjesztett augusztus. A hónap első felében még simán strandszezon van, csak jóval olcsóbban. Most érdemes nyaralni menni, ráadásul turisták tömegei sem keserítik az ember életét a felkapottabb helyeken. Még nyoma sincs az ősznek, de a hőség lassanként megszűnik.

Október – Megnyugvás

Ahogy múlnak a hetek, kezd megmutatkozni az évszak. Csodás színek keletkeznek, gyönyörű naplementék. Amíg kitart a jó idő, érdemes kirándulni, kevés hangulatosabb dolog van annál, mint amikor izomból fejbe talál egy megtermett gesztenye… De tényleg: őszi termések tömege, friss dió… a kertben még burjánzik a paradicsom, a másodvetés ereje teljében. Csodák vannak még ilyenkor, bár a nappalok egyre rövidebbek, és dögöljek meg, ha kibírom az óraátállítás előtti egy-két hetet, amikor a reggeli felkelés felér az inkvizíció legdurvább kínzásaival…

November – Köd

Beérkezünk a „tutiba”. Halottak napjával (egyeseknek helovín-bulival) indít a hónap, megadva ezzel a felütést a remek időszaknak, ami előttünk áll. Az óraátállítás fél évre elrendezi a délutáni este-fílinget, az ember elbújna a takaró alá, és ki se mászna onnan, amíg odakinn értelmes nem lesz az időjárás.

December – Rohanás

Az adventi időszak és a karácsony kósza életet lehel a kornyadozó lelkekbe, amíg nem tudatosul az egyszeri járókelőben, hogy ez megint egy mocskos nagy rohanás lesz, és örülünk, ha vállalható formában sikerül becsúszni a fa alá. A munkahelyeken mindenki meg van marhulva, akinek megadatik a jó szerencse, az pánikhangulatban veszi ki az összes megmaradt szabadságát és túlélőre veszi az ünneppel járó idegbeteg állapotot, akinek hajtani kell, az majd januárban örülhet ennek a kegynek. Karácsony szent napjai ilyen-olyan meglepetéssel szolgálnak, és a két ünnep közötti punnyadós rehab a következő nyárra megálmodott bícsbádinak is megadja a kegyelemdöfést. Persze újévi fogadalom kötelező a szilveszteri indokolatlan örömujjongás közepette, amit a küszöbön álló januári nihil szépen magával sodor a feledésbe.

És minden kezdődik elölről.