Amikor a sci-fi csak a csomagolás
A borítója tetszett meg Octavia E. Butler Hajnal című 1987-es, de magyarul csak idén megjelent regényének, aztán a fülszöveg, aztán az, amit a szerzőről találtam. Ezért kezdtem bele. De alapvetően gyarló vagyok, na, szeretem a szép könyveket, és teljesen biztos, hogyha valami gagyi kivitel lenne, kézbe sem vettem volna. Így viszont megismerkedtem a sci-fi műfajával, ami teljesen távol áll tőlem, és őszintén szólva, nem olvastam még sci-fit, leszámítva Ted Chiang novelláját, amiből az Érkezés című filmet készítették, de az nem az én világom…
Egy élet, egy életmű
Az afroamerikai író, Octavia Estelle Butler 1947. július 22-én született a kaliforniai Pasadenában egy szobalány és egy cipőfényesítő egyetlen gyermekeként. Hét éves volt, amikor édesapja meghalt, ezután szigorú baptista édesanyja és nagyanyja nevelte. Bár Pasadena integráltabb volt a rasszizmus szempontjából, mint az ország többi része, Butlernek mégis rengeteg emléke maradt a megkülönböztetésről. Fiatalkorában saját magát csúnyának, ügyetlennek, ostobának és reménytelennek jellemezte félénksége és diszlexiája miatt, mégis, rengeteg időt töltött a helyi könyvtárban. Megszerette az olvasást és az írást. Miután megnézte a Devil Girl from Mars című, 1954-es sci-fit, arra gondolt, ennél ő sokkal jobbat tudna. Ez keltette fel a műfaj iránti érdeklődését.
Bár a családja ellene volt (nagynénje közölte vele, hogy négerek nem lehetnek írók), később a főiskola mellett tanult írást is, és 1971-ben helyet kapott első története egy antológiában. Az igazi siker azonban még váratott magára, és Butler sokáig csak szabadidejében, többnyire hajnalban írt. 1976-ban megjelent Patternmaster című regénye és az előzmények megírása tették lehetővé, hogy teljesen az írásnak szentelhesse magát. Ezután számos regényt és novellát írt a sci-fi műfajában, de nem sorolom fel őket, mivel, pöttynyi 30 év késéssel az idei évben jelent meg az első magyar Butler-fordítás, a Hajnal (Xenogenezis-trológia 1. kötet), ami, a műfajra való kívülálló szemlélőként rálátva, komoly hiánypótlásnak számít. A nyolcvanas évektől kezdve különböző díjakkal ismerték el az írónő munkásságát. (Hugo Award, MacArthur Foundation díja, Nebula, Arthur C. Clarke Award, PEN America, stb.)
Fontos témái a hierarchia és az, amit okoz: rasszizmus, szexizmus, felsőbbrendűség, intolerancia, az erős-gyenge szembenállás kérdése, mindazok a jelenségek, amelyek szenvedést hoznak az ember életébe. Az emberi faj újjászületésének, “megjavításának” lehetőségei. A főszereplők, akik áldozatokból, túlélőkből válnak hősökké. Közösségek és azok működése, emberi és nem-emberi közösségek párhuzamba állítása. Etnikai hovatartozás.
2005-ben publikálta utolsó művét, egy vámpírtörténetet Fledgling címmel. Írói válságtól szenvedett, állítólag összefüggött ez azzal, hogy magas vérnyomásra gyógyszert szedett. 2006 februárjában halt meg a házától nem messze, infarktust kapott, amit nem élt túl. 59 éves volt mindössze…
Hajnal. Szociológia. Filozófia. Szociofilozófia.
A Xenogenezis-trilógia (Lilith’s Brood) első könyvét, a Hajnalt (eredeti címe Dawn, vagyis Hajnal, milyen meglepő…) 1987-ben adták ki, második kötete az Adulthood rites 1988-as, a napokban jelent meg magyarul Átváltozás címmel, harmadik részét, az Imagot pedig 1989-ben írta Butler. Nem új történetről van tehát szó. Magyarország pedig, mint az megszokott, számos területen az élvonal sarkában kullog, de ne ez legyen a legfontosabb, inkább örüljünk neki, hogy ez a mű is megérkezett hozzánk végre.
Lilith Iyapo a főszereplője a történetnek, aki egy napon rendkívül furcsa helyen ébred: egy minimálra berendezett, világos cellában, ahol rajta kívül senki és semmi nincs. Megállapíthatatlan helyről hangokat hall, kérdésekkel bombázzák. Halvány emlékei vannak egy atomháborúról, a férjéről és kisfiáról, akiket autóbalesetben veszített el… Aztán egy idő után kiderül, hogy nem a Föld nevű bolygón van, hanem egy hatalmas űrhajón, amely az oankáli nevű földönkívüli fajé. A Föld lakhatatlanná vált, az oankálik összeszedték a túlélőket, és hibernálták őket pár száz évre, amíg helyreállítják a bolygót. Milyen rendes tőlük, nem? Aztán a túlélőket megfigyelve vezetőt választanak számukra Lilith személyében, akinek feladata, hogy vázolja az embereknek a helyzetet, majd közösséget kovácsoljon belőlük, hogy visszatérhessenek a Földre.
Gondolj bele. Felébredsz egy ismeretlen helyen, végre felfogod, hogy fogságban vagy a földönkívülieknél, aztán nagy nehezen feldolgozod a tényt, meg a sokkot is, amit az idegen lények jelentenek, miután testközelből láttad őket, aztán rád sóznak negyven újonnan ébredőt, akiknek el kell magyaráznod, hogy mi van. Tízes skálán mennyire néznének hülyének/elmeháborodottnak/idiótának a többiek? Elmondom, szerintem minimum tizenegy. Te vagy egyedül a tényleges igazságoddal negyven másikkal szemben, akik vagy hisznek neked, vagy nem. Bemutatsz pár “trükköt”, amit az idegenek raknak beléd, hogy az majd meggyőzi őket, így aztán pár ellenséget is sikerül begyűjteni, akiknek aztán az is meggyőződésük lesz, hogy te vagy a fogvatartó… És ennek ellenpontjaként ott az oankálik tökéletesen más rendszeren alapuló társadalma, szokásaik, tudásuk. Szép kis história, kvázi tanmese ez arról, hogyan kéne, hogyan nem kéne társadalmat eszkábálni, meg arról, mi vitte romlásba az emberiséget, és milyen remekül csinálják tök ugyanazt, ami a sírba tette az egész fajt meg a bolygót.
Ezek az idegenek odavannak az emberi fajért, meg akarják menteni, visszahelyezni a meggyógyított Földre, csak hát semmi sincs ingyen, a nagy szeretet mellett ez azért kőkemény üzlet. Mert ez egy kereskedő népség, ez az oankáli. Mit ad a mi fajunk cserébe a megmentésért? Az első könyvből nagy vonalakban kiderül, de hogy ez hogyan fog megvalósulni, azt majd a folytatásból lehet megtudni, a friss megjelenésű Átváltozásból. Akarja az ember tudni, mi lesz ennek a sztorinak a vége.
Az van, hogy nekem ez tetszik
Vannak benne elég beteg részek, de Butler úgy meséli el az egészet minden hajmeresztő részével együtt, hogy végül is nem tartod elképzelhetetlennek. Ha csak annyit tud az ember a regényről, hogy földönkívüliek, meg űrhajó, meg atomháború a Földön stb., felmerül, hogy ez is csak egy szuper kis szórakoztató sci-fi, egynek jó, aztán csá… De Butler a filozófiai-szociológiai-pszichológiai mögöttest csomagolta ebbe a színes papírba, szóval nem érdemes leakadni a külsőségnél, mert eszelősen értékes az, ami belül van. És az írónő elképesztő fantáziával alkotta meg ezt a világot minden részletével.
Szerintem folytassuk…
Az életrajzhoz a források (angol nyelvű):
Encyclopaedia Britannica: Octavia E. Butler
The Forgotten Genius of Sci-Fi & Feminist Author, Octavia E. Butler
Bibliográfia: www.isfdb.org
És hát a wikipedia-szócikkek: Octavia E. Butler és a Xenogenezis-trilógia (Lilith’s Brood)