A középkori kódexnek állatbőrszaga van…
A napokban zajlik a Magyar Könyvtárosok Egyesületének éves hagyományos Vándorgyűlése, azaz szakmai konferenciasorozata, most már az 51. Ezt a nagy múltú találkozót minden évben más városban rendezik meg, idén Székesfehérváron a mi könyvtárunk a házigazda. A kismillió feladatból, amivel a közel 700 könyvtáros kolléga vendégül látása jár, mindenki bevállalt valamit, én örömmel kísértem az érdeklődőket a Székesfehérvári Püspöki Könyvtárba.
A püspöki palota dísztermében kéziratos kódexeket, ősnyomtatványokat, antikvákat tekintettünk meg. Önmagában a helyszín is impozáns, hát még a dokumentumok, amiknek értéke felbecsülhetetlen: százezres nagyságrendű összegbe kerül belőlük 1-2 lap. Lap! Érted… Két rendkívüli körülményt is tartalmazott ez a látogatás. Egyrészt könyvtári bemutató vezetést csak különleges alkalmakkor tartanak, vip-vendégek, szakmai körök részére meglehetősen ritkán (a Vándorgyűlés most ilyen kiemelt esemény), másrészt valószínűleg elvétve fordul csak elő bárhol, hogy külsős (bár szakmabeli) ember testközelbe kerüljön ezekkel a jórészt a középkorból származó könyvekkel, tehát kézbe vegye, fellapozza őket, a lapok közé szimatoljon – milyen a pergamen illata?… -, közelről szemügyre vegye az iniciálékat, kéziratos szövegeket. Ennek a lehetőségnek úgy hiszem, az eszmei értéke felbecsülhetetlen.
Az 1777-ben alapított székesfehérvári püspökség könyvtárnak gyűjteményét elsősorban a püspöki hagyatékok teszik ki, tervszerűen nem gyarapították. Alapja az első püspök, Séllyei Nagy Ignác közel 1600 kötetből álló gyűjteménye. Később a bibliofil történész, tudós Pauer János püspök (1814-1889) rengeteg beszerzése nyomán jelentősen nőtt az állomány, többek között 483 ősnyomtatvánnyal, viszont katalogizálva nem volt. Az 1930-as években Shvoy Lajos püspök idején kezdődött a könyvtárrendezés, innentől tudatosabb a munka.
Közel 70 ezer kötetes az állomány, jórészt teológiai, filozófiai, történelmi, jogtudományi és vallásos szépirodalmi művek vannak a gyűjteményben, ezek között most már 521 ősnyomtatvány – amint tudvalevő, az elmúlt hónapok filmbe illő eseményei nyomán került meg Bécsből a könyvtár négy, a nyolcvanas években ellopott értékes ősnyomtatványa. Itt van erről a sztoriról az összefoglaló. Érdemes elolvasni, fotók is vannak a sajtótájékoztatóról, hihetetlen a könyvek kalandos útja, az a majd’ harminc éves kiruccanás, míg hazaértek.
Az egyik legértékesebb darab egy 14. századi, német nyelvterületről származó kéziratos könyv, Arisztotelész Metafizikája, tele kommentárokkal; tankönyvként használták valaha. Ez is lopás áldozata lett 1999-ben, de megkerült. Pergamenre kurzív betűkkel írt, iniciálés darab. Egy csoda. A pergamen helyenként lyukas az állat bőrének minősége miatt, hiszen a rovarcsípések, sérülések nyoma megmarad, sőt, a szakadásokat cérnával öltötték össze, ami elég bizarr, ha belegondolunk, hogy a könyvlapokat “meg lehet varrni”. Ebbe a kötetbe is belelapoztam, és jelentem, állatbőrszaga van. Ennyi sok száz év után is. Az állat (vélhetően birka) gyakorlatilag megmaradt az örökkévalóságnak. Hányan áhítoznak erre…
Minden bemutatott kötetről jegyzeteltem szorgosan, mindegyiknek van valami elképesztő története, összefoglalom szépen a látottakat, a képeket meg közzéteszem a galériában.
- A székesfehérvári társaskáptalannak (az oklevelek kiállítására jogosult hiteleshely a 12. századtól) a török pusztítás után egyetlen megmaradt ősnyomtatványa egy vatikáni, magyarázatokkal ellátott teljes Biblia.
- Egy orvosi dietetikai könyv, az ‘Egészség almanachja’ a 15. századból, amely a megelőzésre helyezi a hangsúlyt, remek (és főleg akkori szemmel nézve) felháborító ábrákkal a testi funkciókról a másnaposságtól kezdve az ágyjelenetekig.
- Balassi Bálint istenes énekei, amit lapokban áztatott ki vízben egy kódex borítójából Pauer János püspök, majd pedig igényesen beköttette. Garantáltan egyedi darab.
- Cornalius Agrippa (aranycsináló, orvos, hadvezér, meg még ki tudja, mi nem) a női nemet dicsérő vaskos műve, amiről eldönthetetlen, hogy komolyan gondolta, vagy iróniát kell keresni benne, mindenesetre hízelgő a felvetés is. Nagy különc volt egyébként, az orvostudományt (is) ekézte, miszerint az orvosok terjesztik a betegséget, és egy falusi bábának több szaktudása van, mint egy orvosnak. Biztosan nagyon szerették őt ezekért a kijelentésekért…
- Egy 15. századi nagydarab, ágoston rendi prédikációs kötet, amelyben egy utólag beillesztett gyönyörű képen – képzőművészeti műalkotásról beszélünk – Szent Ferenc látható angyalokkal körülvéve. A készítő Cristoforo Cortese velencei festő, akinek mindössze három műve maradt fenn, ez az egyik.
- Két darab corvina-hamisítvány, csodaszépek egyébként, amiket Pauer püspök szerzett be, nem tudta, hogy másolatok, de ez a tény őt nem szomorított el, mert csak a halála után derült ki az igazság. (A festék összetételéből lehet tudni a különbséget.)
- Ortelius földrajztudós, térképész világatlasza. A rengeteg képet fekete-fehérben nyomták, utólag lett festve minden oldala. Akkora besztszeller volt, hogy az 1570-es első kiadás után még negyven éven át 60 kiadást ért meg.
- És még két biblia: egy katolikus első kiadás 1626-ból és egy lutheránus Luther idejéből.
Ezzel az élménnyel gazdagodtam tehát, plusz az a kb. 40 kolléga, akik eljöttek megnézni ezt a páratlan értéket, ami a Székesfehérvári Püspöki Könyvtár őriz. Rendesen időutazás volt!
Egyébként a könyvtár elérhetősége és egyéb információk itt találhatók: Székesfehérvári Püspöki Könyvtár.
(Ha egyszer pofátlanul gazdag leszek, veszek egy középkori kéziratos kódexet, csak azért, hogy legyen. Imádom őket.)
