Egyenleg 2020 – ennyit olvastam tavaly
Amíg január van, addig még ér az előző évet összegezni. Igaz, olyan, mintha az elmúlt három hét legalább három hónap lett volna (bár nem az elolvasott könyvek mennyiségében), és a “boldog új évet kívánok” már furán hangzik, de szerintem nem késtem el.
A tavalyi év hozott némi meglepetést, de ez a könyvekhez való viszonyomban nem okozott törést. Kevesebbet sikerült olvasni, mint 2019-ben, de azért igazán nem panaszkodhatom. Egyre tudatosabban választok olvasmányt, és egyre kevesebbet írok róla. 😀
És íme, 66 könyvet olvastam 2020-ban:
Január
Emily Bronte: Üvöltő szelek
Olivier Bourdeaut: Merre jársz, Bojangles?
Saint-Exupéry: A kis herceg
Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője
Gárdos Péter: Hét mocskos nap
Toni Morrison: Nagyonkék
Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek
Murakami Haruki: Különös könyvtár
Rowling: Az élet dolgai
Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors
Umberto Eco: A rózsa neve (2019-ből áthozott)
Február
Thomas Mann: Tonio Kröger (németül)
George Orwell: 1984
Ljudlima Ulickaja: Szonyecska
Bernhard Schlink: Olga (németül)
Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a kapitány
Javier Marías: A szívem fehér
Herta Müller: Reisende auf einem Bein
Március
Celeste Ng: Amit sohase mondtam el
Dragomán György: A fehér király
Louisa May Alcott: Kisasszonyok
R. Kelényi Angelika: Barcelona, Barcelona
Carlos Ruiz Zafón: A köd hercege
John Steinbeck: Édentől Keletre I.
Wass Albert: Mesék – Erdők könyve, Tavak könyve
Április
John Steinbeck: Édentől Keletre II.
Miriam Toews: Minden kis nyamvadt bánatom
Elif Shafak: 10 perc 38 másodperc
Jane Austen: Büszkeség és balítélet
Kezdő írók kézikönyve (szerk. Alexander Steele)
Május
Szerb Antal: Utas és holdvilág
Sylvia Plath: Az üvegbura
Henry Marsh: Kezemben az életed
Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
Elena Ferrante: Briliáns barátnőm
Június
Puskin: Anyegin
Émile Ajar: Előttem az élet
Anna Gavalda: Együtt lehetnénk
Luis Sepúlveda: Az öreg, aki szerelmes regényeket olvasott
Lázár Ervin: Csillagmajor
Július
Kepes András: Világkép
Fekete István: Tüskevár
Guillaume Musso: Az írók titkos élete
Alessandro Baricco: Mr. Gwyn
Ernest Hemingway: A folyón át a fák közé
Carlos Ruiz Zafón: Der Schatten des Windes (hangoskönyv, németül)
Eric Knight: Lassie hazatér
Paolo Giordano: Járvány idején
Molnár T. Eszter: Teréz, vagy a test emlékezete
Augusztus
Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek
Stephen King: Emelkedés
Szeptember
Limpár Imre: A siker tervezhető
Elizabeth Gilbert: Big Magic
Október
William Shakespeare: Hamlet
Louisa May Alcott: Jó feleségek
Gabriel García Márquez: Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája
Carlos Ruiz Zafón: Éjféli palota
November
Péterfy Gergely: Kitömött barbár
Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek
December
Rose Tremain: Zene és csend
Catherine Rider: Csók Londonban
Fekete István: Téli berek
Maja Lunde: Hónővér
A legnagyobb ajándék és más klasszikus karácsonyi történetek
Szlavicsek Judit: Légy/ott
Arisztotelész: Poétika
Jól látszik, hogy augusztus-szeptemberben volt egy nagy megtorpanás. Olyan szintű olvasási válság tört rám, hogy rendesen funkcionális analfabétává váltam: olvastam, olvastam, és nem értettem a szavakat és a mondatokat. Mint amikor egy pohárba vizet akar önteni az ember, de a pohár fejjel lefelé van. Kívül maradt minden. Az okot is tudom.
A járványhelyzet és az azzal kapcsolatos para, mint háttér előtt zajlott a könyvtárátalakulás (egy húsvéti döntéssel a kultúrában dolgozó közalkalmazottakat kipenderítették a státuszból, hogy sima munkavállalók legyenek november 1-től, lehetett tudni, hogy sok kolléga távozik majd), a gyermek szeptembertől iskolát kezdett, nem láttuk, hogyan fogjuk tudni kisakkozni az életünket, közben egy nagy szövegírós projektem volt nyár végén, ami rengeteg időt és agykapacitást igényelt, plusz egy fal beázása miatt akadtak gondok.
Ilyen körülmények mellett teljes megértéssel fordultam önmagam felé, és félretettem a könyveket. Megvártam, amíg újra fog az agyam. Ez októberre történt meg, amikor elkezdődött Péterfy Gergely íráskurzusa, amire még nyáron jelentkeztem. Az esti olvasásidőmből alakítottam át az íráshoz, így ez egyrészt kevesebb könyvet jelentett, másrészt, mivel észrevettem, hogy mindaz, amit olvasok, tudattalanul bekúszik abba, amit írok, nagyon meg kellett válogatnom, mit veszek kézbe.
Decemberben pedig egyértelműen alámerültem a karácsonyi irodalom feneketlen mélységeibe. 😀
És akkor jöjjenek 2020 kedvencei
Olivier Bourdeaut: Merre jársz, Bojangles?
Nem egy hosszú történet. Egy kisfiú meséli el a családja történetét, a fejezetek között az apja naplóbejegyzéseivel. Az édesanyja életvidám, bolondos teremtés, aki minden egyes mozdulatával és szavával kilép a megszokott keretek közül. Viszont beteg, skizofrén, és egyre romlik az állapota. A férje, Georges kezdettől fogva tudja ezt, mégis bevállalja, és megy az őrület után, mert bár őbenne van józan belátás, mégis része ennek a vidám, de kifordított világnak: Afrikából behozott vadmadár háziállatnak, a gyermekük iskolából való kilépése, állandó partik a lakásukban, spanyolországi villa vásárlása stb. Végül az egész káosz egyetlen pontba fut össze, ami szívszorító, szeretetteljes, katartikus és Nina Simone: Mr. Bojangles című slágerében összpontosul. Úgy bőgtem a végén, hogy nem bírtam abbahagyni.
Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek
Az elmúlt évek legnagyobb könyvpiaci közhelye, amit először nem voltam hajlandó elolvasni (mer’ mindenki ezt olvassa és ömleng és én ‘mácsakazérse’ fogom), aztán győzött a kíváncsiság. Ez lett a véleményem.
Celeste Ng: Amit sohase mondtam el
“Lydia halott.” – ez a kezdőmondat. Amerikai anya, aki orvos szeretett volna lenni, de helyette szerelmes lett és gyerekei születtek, így meghiúsult a legnagyobb álma. Kínai bevándorlócsaládból származó apa, aki egész életében a kirekesztés, rasszizmus és gúnyolódás céltáblája volt. Anyja mindent megtesz, hogy Lydia az ő álmát valósítsa meg, az apja pedig, hogy ne járjon úgy, mint ő, legyenek barátai és fogadja be őt a társadalom. Csupa szeretetből, jóindulatból. De Lydia csak azt szeretné, hogy hagyják őt békén. Válságba kerül, hazudni kezd és végül öngyilkos lesz. Erősen ajánlott olvasmány mindazoknak, akikek gyereke van. Ez a “hogyan ne csináld”-mintaregény. Méltó párja Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors című könyvének.
John Steinbeck: Édentől Keletre
Sűrű regény ez, de kifejezetten olvasmányos és nagyon szép. Igazi csodairodalom! Több család története fonódik össze az észak-amerikai Salinas-völgyben, sok elmélkedéssel és sok történéssel, rengeteg olyan gondolattal, aminél az ember meg-megáll és elmélkedik, jegyzetel. Olyan sok színes jelölőcetlit tettem bele, hogy a végén nem tudtam mit kezdeni velük. Ki miért lett olyan, amilyen? Képes-e az ember túllépni a saját árnyékán és a családi örökségén? Ezek a legnagyobb kérdései a műnek. Nem lehet nem érezni a helyhez való kötődést és az önéletrajzi ihletettséget, a Hamilton család az író családja. A második kötet főszereplői, a Trask-ikrek: Aron és Cal az első kötet végén születnek meg, de mindaz, amiről szó van az első könyvben, kell ahhoz, hogy megértsük, mi miért történik a másodikban. A két könyv majd’ 900 oldal, ez elég nagy falat, de komolyan megéri elolvasni.
Elif Shafak: 10 perc 38 másodperc
Még 100 oldalnál sem jártam, amikor le akartam tenni, mert túl nyomasztónak éreztem. Egy meggyilkolt, szemeteskonténerbe dobott isztambuli prostituált haldokló agyának utolsó villanásai, emlékképei, az utolsó 10 perc 38 másodperc, amiből összeáll életének története. Egy csecsemő elszakítása anyjától, a hat éves kislány szexuális bántalmazása, nemi egyenlőtlenség, vallási fanatizmus, kényszerházasság, babonák, megbélyegzettség – sok volt ez nekem. De Shafak rendkívüli éleslátással és érzékenységgel rajzolja meg a haldokló Leilát, életének állomásait, barátait. De ez a regény nem a halálról szól. A barátságról szól. És szól még az előítéletekről, a másságról, a kitaszítottságról, a kívülállókról. És a szeretetről.
Jane Austen: Büszkeség és balítélet
Körülbelül tizenöt éve volt egy sebnyalogatós időszakom, amikor napokon át minden este megnéztem a regény alapján készült mozifilmet (a 2005-öst). Nem értem, miért nem jutott eszembe elolvasni a könyvet… Most pótoltam, és ez rendkívül jó ötlet volt. Meg kellett ugyan szoknom az elbeszélés stílusát, de aztán nem tudtam letenni, addig olvastam szakadatlanul, amíg a végére nem értem. A két főszereplő jellemfejlődése és egymásra találása hatalmas, katartikus és gyógyító élmény. Ki ne akarna olyan éles eszű, megfontolt, elegáns nő lenni, mint Lizzie, és ki ne szeretne egy Mr. Darcyt az életébe? Igen, veszettül romantikus lélek vagyok, ez van, és ez tényleg egy remekmű.
Émile Ajar: Előttem az élet
“Nem volt dereka, és nála a fenék egyfolytában egészen a válláig tartott. Amikor ment, az olyan volt, mint egy költözködés.”
“Lefeküdtem a földre, becsuktam a szemem, és a meghalást gyakoroltam, de a beton hideg volt, és féltem, hogy beteg leszek.”
“El se hiszem, ha nem a saját szememmel látom, mert a mások szeme az mégse ugyanaz.”
Kész, elvesztem. A tíz éves Mohamed, vagyis Momo, aki valójában tizennégy éves, meséli el az életét és Rosa mama történetét, aki egy kivénült prostituált, és kurvagyerekeknek működtet megőrzőt (bömböldét). Szívszorító történet valójában, de olyan szinten szellemes, vicces, hogy helyenként vinnyogtam a röhögéstől. Émile Ajar, aki valójában Gary Romain, zseniálisat alkotott!
Fekete István: Tüskevár; Téli berek
Kettő az egyben: a regény és a folytatása. Az egyiket nyáron olvastam, a másikat karácsony környékén, ez így stílusos. Bár nem dicsekednivaló tény, hogy felnőttként fedeztem fel Fekete Istvánt, rendkívül hálás vagyok ezért. Iskolás koromban valószínűleg nem értékeltem volna, de így megláttam mindazt, ami rejtve maradt volna a gyermek-énem előtt: a gyönyörű szóképek, metaforák, hasonlatok, a leírás gazdagsága, a karakterek megfogalmazása, a természet mély ismerete és szeretete, és mindennek a nyelv csodájával való átadása. Lassan haladtam velük, hogy sokáig tartsanak, közben mondatokat, bekezdéseket újra meg újra elolvasva hagytam, hogy körbelengjen ez az egész, igazi irodalom. Igazi. Irodalom.
Elizabeth Gilbert: Big Magic
Írói hitvallás, a kreatív életbe vetett hit, szakmai út, tanácsok, gondolatok egy írónőtől, aki megfogadta, hogy egész életében írni fog. Nem azt fogadta meg, hogy kiváló és sikeres író lesz (bár az lett, egyébként), hanem fogadalmat tett az írásnak, annak, hogy művelni fogja mindaddig, amíg ki nem hullik a kezéből a toll. Motiváció és pozitív szemlélet árad a könyvből, ami nagyon sokat dob az emberen, ha a kreativitással kapcsolatos álmokat forgat a fejében. De egyet hátralépve az egész élethez való hozzáállás is beleolvasható: elképzelni, menni, nem feladni, kitartani, véghezvinni. Bármit, ami fontos.
Limpár Imre: A siker tervezhető
A könyvtárban volt ősszel meghívott vendég Limpár Imre tanácsadó szakpszichológus, aki az időgazdálkodásról beszélt. Halogatás, időrabló tevékenységek, pótcselekvések stb. volt a téma, minden olyan dolog, ami észrevétlenül elvonja az embert a céljától. És a nap végén mindig azt mondod: nem volt rá idő. Pedig hát… A mondanivalójának a lényege: “mindig van másik út, mindig tehetsz mást, mint amit eddig tettél.” Ebben a könyvben megmutatja, hogyan. Semmi túlmagyarázás – elképesztően sok gyakorlati tanács az idő beosztásához, stresszkezeléshez, a kitűzött célok eléréséhez. Vannak benne önismeretet segítő kérdéssorok, tippek az örömgyilkos és energiavámpír emberekkel való bánásmódhoz és az elvárások leépítéséhez. Nem az a lényeg, hogy mindent csinálni kell, amit felajánl, hanem a kiválasztani azt, ami a legközelebb áll hozzánk. Többször olvasós könyv.
Péterfy Gergely: Kitömött barbár
Kifinomult stílus, tűpontosan megrajzolt karakterek, végtelen intelligenciával és háttértudással felépített kortörténet és benne a jellemek. A külvilágot megsemmisítő erővel helyezi az olvasót Kazinczy és megbotránkoztató, fekete bőrű barátja, Angelo Soliman világába, a 18. századi Bécsbe és Széphalomba, az író otthonába. A két barbár: Soliman a származásával és Kazinczy a kultúra- és műveltségmániájával. Felmerül a kérdés, hogy nem inkább az őket körülvevő közeg volt mégis barbár: azok, akik kitaszították, megvetették és kihasználták őket, gúnyolódtak rajtuk? A két férfi történetét Török Sophie, Kazinczy özvegye meséli el ebben a regényben. Gergely tökéletesen ismeri az írásművészet hókuszpókuszát, és mindaz, amit az íráskurzusán tanít, ott van feketén-fehéren a regényeiben, mint az elmélet megvalósítása a gyakorlatban. Nincs más hozzáfűznivalóm, mint hogy példakép.
Maja Lunde: Hónővér (illusztrálta: Lisa Aisato)
Olyan könyv ez, amelynek csak a csodaszép illusztrációit nézegetve könnybe lábad az ember szeme. Adventi kalendárium jelleggel 24 fejezetre oszlik, de én egyben olvastam el. A tíz éves Noelről szól a történet, akinek a családja törölte a karácsonyt az ünnepek közül, miután Juno, a legidősebb testvér meghalt. Noel találkozik az életvidám, karácsonyimádó és titokzatos Hedviggel, de sok furcsaság van a kislány körül, és egy fenyegető öregúr is felbukkan. Gyönyörűszép mese ez felnőtteknek a gyászról, elfogadásról, barátságról, családi kötelékekről. Annyi szeretet van a sorok között, hogy folyton sírni kell tőle: a meghatottságtól és a szívszaggatástól egyszerre.
Nos, akkor ezennel hivatalosan is megnyitom a 2021-es olvasási évet és az új, csodálatos olvasónaplómat. <3