Hogyan olvasok? Laaasssaaannnn!
Annyi jó könyv van, azt sem tudom, mit olvassak el, melyikkel kezdjem! Pár év kimaradt ilyen szempontból az életemből, tavasszal kezdtem újra olvasni. Még csak nem is többet olvasni, hanem eleve, könyvet venni a kezembe. Regényt. Történeteket. Szórakoztató irodalmat és szépirodalmat. Abban a pár hónapban több időm volt, így egymás után olvastam a könyveket, több ezer oldalról beszélünk. 13 könyvet olvastam ki fél év alatt, ami soknak tűnik elsőre, de az olvasós-kihívásos csoportban valakiknek ez a minimum havi adag. Elképzelésem sincs arról, hogyan csinálják. Irigység nincs bennem, ez nem verseny. De azt hiszem, erre születni kell. Mármint, hogy valaki képes legyen átlagos napi rutin mellett ekkora teljesítményre. Na, én nem vagyok ez a fajta. 🙂
Négy dolog:
- Baromi lassan olvasok. Képes vagyok ugyan végezni egy könyvvel egy nap alatt, ha más dolgom sincs, de nem ez a jellemző. Még akkor sem olvasok el egy ültő helyemben 100 oldalakat, ha van rá időm. Komótos olvasó vagyok, lassú, mint a csiga.
- Nehezen helyezkedem bele a történetbe, lassan melegszem be. Az első ötven oldal szinte mindig nyögdécselős, amikor azzal küzdök, tetszik-e, folytassam-e. Amikor még az író stílusával, a mondatokkal, szavakkal vagyok elfoglalva, olvasás közben a könyv megalkotási folyamata és/vagy a fordítói munka jár a fejemben. Persze folyton félreteszem a könyvet, nem érzem a késztetést az olvasásra. Aztán elérkezik a pont – jó esetben -, amikor átfordul: nem figyelem már a nyelvtant, csak a sztori van, és minden percet megragadok, hogy benne legyek. És amikor vége, akkor jön a hosszas gondolkodás. Nekem ezt jelenti a jó könyv.
- Ha befejeztem egy könyvet, napokig, vagy ha annyira megérintett, akkor több mint egy hétig képtelen vagyok új olvasmányba kezdeni. Próbáltam, de mindig félretettem, és agyaltam az előzőn. Dolgozik bennem a történet, újra meg újra látom magam előtt a jeleneteket, felidézem a párbeszédeket, elképzelem, hogyan lehetett volna másképp. Ezt úgy nevezik, hogy “másLaposság”. Nem én találtam ki. 😀
- Egyszerre csak egyet. Próbáltam párhuzamosan két/több könyvet olvasni, de nem az én műfajom. Hűséges típus vagyok: egyszerre egyetlen olvasmánnyal tudok foglalkozni. Elég az. Kitölt. Nekem így jó.
Ezért van az, hogy ezen a blogon csak módjával jelennek meg a könyvekről szóló írások. Ráadásul arról nem akarok írni, ami nem tetszett, mert nem szeretnék lehúzni semmit, hiszen jórészt ízlés dolga minden. Igen, írok arról is, ami nekem negatív, hogy kipörgessem magamból, csak nem teszem közzé. Amúgy is vacakul érzem magam, hogy ilyen-olyan díjas besztszeller-cuccok előtt, amiket rengetegen felmagasztalnak, értetlenül állok, és persze magamban keresgélem a hibát, amiért adott mű nem jön be. Pedig nincsen hiba, nem tetszhet minden. A “tutit” keresem abban, amit olvasok, aztán vagy megtalálom, vagy nem. Ha megvan, megírom. 🙂