Napi szöszmöt: a salátalevél-dilemma

Fel sem tűnt ez a jelenség, amíg nem volt saját salátánk. Mert saját kertbe, saját saláta, ugye.

A boltban vásárolt saláta mindig elég tartósnak bizonyult, két-három hétig simán bírta a hűtőben. Ez azért lényeges, mert egy teljes fej elég lassan fogyott, mivel többnyire hamburgeralkatrészként használódott fel. Ez a sima fejes saláta, de a jégsaláta még tovább bírta. A durva, hogy sosem merült fel bennem, hogy ez nem egészen normális, sőt, még örültem is neki, hogy nem kell kidobni, és vígan rágcsáltam több hétig. A teljes döbbenet viszont mostanság ért, miszerint a kertből behozott fejes saláta néhány órás állás után simán összefonnyadt. Beraktam hűtőbe, ott is összefonnyadt. Hagytam mosatlanul, próbáltam nedvesen tárolni, semmi. Így az volt a stratégia, hogy vacsora előtt frissen szedtem a kertből, és meg is ettem. De a saláta egyre nagyobb lett, és megint szembesültem a problémával, hogy nem fogy el, hamar elkókad, és egyáltalán nem úgy viselkedik, mint a bolti. Ekkor gondolkodtam el mélyebben a bolti példányok kezelésének mikéntjét illetően, és végül arra jutottam, hogy jobb, ha nem tudom, mivel öntögetik le azokat a nyomorúságos növényeket. Tehát végső soron, hogy miket ettem össze az elmúlt években. A mi kerti salátánk úgy viselkedik, mint egy normál növény, vagyis víz nélkül elfonnyad. És azonnal adta magát a megoldás: ha már úgyis tövestül hozom a kertből, vacsorára megeszek x levelet, a többit meg beleállítom egy pohár vízbe, mint a virágot. És láss csodát: a saláta még harmadnap is virul! Érted? Tök logikus, nem? Hogy a francba nem jutott ez eddig eszembe??? Az évszázad felfedezése!